Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 7. kedd, a tavaszi ülésszak 21. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat és az állam vállalkozói vag... - ELNÖK (Szabad György): - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
1338 Az előttünk lévő törvénytervezetekkel kapcsolatosan alapvetően a vélemény nagyon röviden a következőkben sommázható. A három törvényjavaslat közül a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyonnal kapcsolatos törvényjavaslatot mi nem fogadjuk el, tárgyalási alapnak sem tartjuk jónak, bár hogyha szükségessé válik, akkor teszünk hozzá módosító javaslatokat is szép számmal. Ennek ellenére ez a fajta megoldás számunkra rendkívül erőltetettnek tűnik mind a vagyon körének a megállapítását illetően, mind a vagyonkezelés módjának a megállapítására vonatkozóan. Az Állami Vagyonügynökségnél maradó funkciók tekintetében, az ott átalakuló funkciók tekintetében az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyal ási alap lehet, amelyik törvényjavaslathoz számos ponton módosításokat fogunk javasolni: részben olyanokat, amelyeket itt az egyik hozzászóló, valamennyi frakció nevében elhangzott gondolatokkal egyetértve teszünk le; úgy érezzük, hogy meg lehet találni a konszenzust ennek a törvényjavaslatnak a javításában. Ami a harmadik törvényjavaslatot illeti, az átmeneti rendelkezésekről szóló törvényjavaslatot, úgy érezzük, hogy itt alapvető változásokra van szükség. Vannak benne olyan elemek, amelyek nagy valószínűs éggel nehezen tárgyalhatók, és nehezen juthatunk el talán még a parlamenti többségig is, nemhogy a konszenzusig. Úgy érezzük, hogy koncepcionálisan tovább kellene dolgozni a privatizáció alapelvein, alapszabályain a Parlament egészének, hiszen – hogy mást ne mondjak – a törvényjavaslatok is mutatják a bizonytalanságot a Kormány részéről, a Kormányon belül felmerült vitákat is. Az állami vagyonkezelő részvénytársaság létrehozásáról szóló törvény is és az ÁVÜről szóló törvény is utal arra, hogy a minisztériu moknál bizonyos funkcióknak maradniuk kell az állami vagyon felügyeletével, az állami vagyon működtetésével kapcsolatban. Ezek a funkciók valószínűleg azért kerültek előtérbe, mert ha ez nem jelenne meg a törvényekben, akkor be kéne jelenteni, hogy bizonyo s minisztériumoknak nincs többet szerepe. Át kellene alakítani a Kormányt, a Kormány struktúráját abban a pillanatban, hogyha az eredeti elgondolás érvényesült volna, a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon az állami vagyonkezelő részvénytársasághoz ke rülne. Mit tennének ebben az esetben bizonyos tárcáknál, amelyek arra építenek, hogy hozzájuk vállalatok tartoznak, hozzájuk az állami vállalkozói vagyon jelentős részeinek a működtetése tartozik. Bizonytalanságot éreztem az államtitkár úr előterjesztésébő l is, számos kérdésben úgy érezte az ember, hogy szükség lenne még egy mondatra, amelyik nem hangzott el; azért nem hangzott el, mert valószínűleg nincs válasza a Kormánynak az adott kérdésekre, egyszerűbb volt nem felvetni a kérdést, mintha azok nem lenné nek. Tehát én azt hiszem, hogy egy közös konzultációnak kéne tekinteni ezt az első kört; nem maguk a törvénytervezetek ma az érdekesek, hanem az, hogy milyen elveken folytassuk a privatizációs munkákat. Nyers Rezső képviselőtársam lerögzítette, hogy szembe n számos állítással, a Szocialista Párt is támogatja a privatizációt. Tehát kérem, senki ne magyarázza be a mi viselkedésünkbe azt, hogy mi vissza akarjuk állítani az állami tulajdon kizárólagosságát, vagy akár hegemóniáját. Nincs erről szó. Mi arról beszé lünk, hogy a privatizáció folyamatában is végig a hatékonyságnak kell a szemünk előtt lennie, a racionalitásnak kell meghatározni azt, hogy mikor mit privatizálunk, hogyan privatizálunk. Ezen belül különösen fontosnak tartjuk azt, hogy a ki privatizál kérd ését gondoljuk újra. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy az állami privatizáció sem jobb, mint a vállalatok által végzett privatizáció. Számos alkalommal elhangzik ma is a spontán privatizáció szidalma, bírálata, a spontán privatizációs folyamato kban fellelhető számos anomália, azonban a spontán privatizáció sem tekinthető kevésbé hatékonynak, mint az azóta eltelt időszakban végzett kormányzati privatizáció. Oda jutottunk, hogy a jelenlegi folyamatokban a kormányzati szervek azt látják – különös t ekintettel az ÁVÜre mondom – , hogy egy vállalatnak a vagyoni mérlege hogy alakul, egy vállalatnak esetleg az adóssága hogy alakul, bár ebben sem vagyok biztos, hogy látják; hiszen pont a mai napon is felmerült DIMAG Rt. sorsa mutatja azt, hogy 5 milliárdd al nagyobb volt a vállalat adóssága, mint amennyivel eladták az Állami Vagyonügynökség részére, tehát át sem tudják tekinteni még a
