Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 7. kedd, a tavaszi ülésszak 21. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat és az állam vállalkozói vag... - ELNÖK (Szabad György): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
1331 okunk van annak megállapítására, hogy a gazdasági ren dszerváltás kulcskérdése a privatizáció sikere. Mert konszolidált országunk – olyan, amelyben kisemberként is jó és érdemes élni – akkor lesz, ha mindennek időszaka nem nagyrészt még előttünk, de inkább már messze mögöttünk lesz. Érdekünk tehát, hogy ne rá érősen kényelmeskedjünk, hanem igyekezzünk mielőbb és minél teljesebb mértékben privatizálni gazdaságunkat. Mégis a Kormány átlal benyújtott privatizációs csomagtervezet áttanulmányozása után az volt az érzésem, mintha a hangsúly nem azon volna, hogy mikén t tudnánk a gazdaság minél nagyobb szektorát privatizálni, hanem inkább azon, hogy miként tudnánk annak minél nagyobb részét megvédeni, megóvni az állam számára – miként tudnánk a piacgazdaság kiépülése helyett az államkapitalizmust erősíteni – , egy másodi k, a Parlamentet kikerülő költségvetést megalkotni – a gazdasági hatalmat politikai meggondolásokból és azok alapján koncentrálni. Mintha a Kormány kedve ellenére volna az állam pozícióinak a piac javára történő átengedése. A privatizációs csomagterv első törvényjavaslata a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról, s ennek központi intézményéről, az állami vagyonkezelő részvénytársaságról szól. Ez a törvényjavaslat úgy rossz, ahogy van, mert privatizációellenes – mert korlátlan és ellenőrizetlen jogosítványokkal kívánja felruházni a Kormányt az állam tartós és széles körű tulajdonosi pozícióinak megtartása érdekében – , mert a politikai hatalom lehetséges elvesztésére már előre felkészülve a gazdasági területek miel őbbi és teljes kézben tartásával kívánja kompenzálni a vezető kormánypártot. Konstruktív ellenzéki létünkből eredően azonban túllépünk a teljes tagadás egyszerű alapképletén, és arra is felhí vjuk a figyelmet, hogy a rossz egészen belül mik a legrosszabb részletek. Ezek közül párat említenék meg a következőkben. A törvény hatálya alá tartozó állami vagyon köréről egy teljesen megfoghatatlan "gumiparagrafus" szól. Ez lépett a valaha ígért egyér telmű kritériumrendszer helyébe. A beterjesztett szövegváltozatból vagy az tűnik ki, hogy az előterjesztő még maga sem döntötte el világosan, hogy milyen szempontok szerint kívánja a tartós állami tulajdon körét kialakítani, vagy az, hogy a Kormány korlátl an hatáskört kíván magának fenntartani a privatizáció egyik legalapvetőbb kérdéskörében. A kritériumrendszer vagy a jelen törvényben, vagy a nagyonnagyon hiányzó, innen – ebből a csomagból – rendkívüli módon hiányzó vagyonpolitikai irányelvekben meg kelle ne, hogy jelenjen. Ezen túlmenően a törvényjavaslat rendkívül felszínes az óriási vagyontömeg felett rendelkező ÁV Rt. létrehozását illetően. Nem tudni, mekkora készpénzhányaddal kerül megalapításra, mi lesz bevételeinek sorsa, milyen költséggazdálkodást k ell hogy folytasson, milyen nagyságú eredménytartalékot kell, hogy felhalmozzon – hogy csak a leglényegesebb hiányokat említsem. Ilyen fajsúlyú kérdések nem kerülhetnek eldöntésre egy – az Országgyűlés megkerülésével hozott – alapító okiratban. Továbbá: il lő, ésszerű és mindenképpen elvárható lenne, hogy az ÁV Rt. igazgatótanácsa és felügyelőbizottsága tagjainak kinevezését megelőzően a miniszterelnök úr egyeztető tárgyalásokat folytasson a parlamenti pártokkal e fontos kérdésben, hisz ezt mind a téma gazda sági súlya, mind az igazgatósági és felügyelőbizottsági mandátumok a következő kormány hivatali időszakába történő átnyúlása indokolja. Ezen egyeztetés elhagyását ugyanis csak politikai hátsó gondolat motiválhatja megítélésem szerint, és ki kell modanom, h ogy ezt tulajdonképpen nem az ellenzéknek kellene kikövetelnie, hanem a törvény előterjesztőinek kellene felajánlaniuk. Ugyancsak nem érthető, hogy miért nincs egyértelműsítve, hogy az országos közszolgáltatási feladatokat ellátó gazdasági társaságok működ őképessége fenntartásához esetlegesen szükséges költségvetési támogatás odaítéléséről csak az Országgyűlés határozhate.
