Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 7. kedd, a tavaszi ülésszak 21. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat és az állam vállalkozói vag... - ELNÖK (Szabad György): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
1332 Úgy gondolom, ez jogos, és ha az, akkor meg kellene jelenjen a törvényjavaslatban. Nem érthető, hogy miért nincs egyértelműen rögzítve, hogy mi történik az eredménytelenül végződött vagyonkezelési pályázatok lezárását követően, hisz ennek tisztázása nélkül tág tere nyílhat a trükkös pályázati kiírásoknak, és a valamilyen szempont alapján esetlegesen előre kiválasztott vagyonkezelő kijelöl ésének. Mindezeken túlmenően még az is megállapítható, hogy a törvényjavaslat némileg önkormányzatellenes is, hisz szűkíti ezek – mármint az önkormányzatok – bevételi forrásait, mivel az önkormányzatok a belterületi föld ellenértékét csak a rajta álló inga tlan értékesítésével egyidejűleg kaphatják meg. Ez pedig a tartós állami tulajdon körénél legjobb esetben is hosszú idő lehet, ha egyáltalán – ugye sor kerül rá. Mi legyen hát a sorsa a tartós állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyonról szóló törvényja vaslatnak? Javíthatóe alapjaiban? Efelől erős kétségeink vannak, ezért egyetlen megoldást látnánk megfelelőnek: ha a Kormány azt visszavonná. Félek természetesen, hogy mindebben nem fogunk egyetérteni a patkó túloldalán ülő képviselőtársainkkal. Áttérve m ost már a privatizációs csomagterv második törvényjavaslatára, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról, védelméről, s ennek központi szereplőjéről, az Állami Vagyonügynökségről szóló törvényjavaslatra, azt kell modnano m, hogy ennek megítélése a szabad demokraták körében lényegesen kedvezőbb a tartós állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslatnál. A javaslat leglényegesebb mondanivalója az, hogy 1993. július 1ig minden állami vállalatnak az új s zámviteli törvénnyel összhangban gazdasági társasággá kell átalakulnia – ez év végéig önkéntesen, majd ahol ez nem következne be, úgy ott a jövő év kezdetétől kényszerátalakítással. A törvényjavaslatnak mind a Vagyonügynökségről, mind a vagyonvédelemről, m ind az átalakulásról szóló fejezete lényegében az eddigi különféle jogforrások idevonatkozó előírásainak összesítését, egy törvény alá hozását jelenti, kevés új elemmel, említésre méltó újdonsággal. Mindenképp kiemelésre érdemes azonban az az új alapelv, m iszerint rövid távú értékesítési lehetőség híján ne az ÁVÜ kezelje a vagyont, hanem azt gazdálkodó szervezeteknek adja ki vagyonkezelésre. Ezzel csak egyetérteni lehet. A törvényjavaslattal elviekben tehát egyetértünk, részleteiben viszont számos helyen vi tatjuk azt. Ismét ezen vitapontok közül említenék föl egyetkettőt. A Vagyonügynökség bevételeinek felhasználásában eddig meghatározó jelentőségű volt a külső államadósság törlesztésére fordítandó részarány. Ez most egyszerűen eltűnt az allokációs szempont ok közül. Márpedig elfogadhatatlan különösképp mindez, hogy eltűnt a külföldi államadósság törlesztésére fordítandó részarány. Ennek eltűnése elfogadhatatlan, különösképpen azt látván, hogy az átcsoportosítás a gyakorlatban kevésbé a vállalatok feljavításá t, a munkahelyteremtés céljait, hanem sokkal inkább a költségvetés folyó kiadásainak finanszírozását szolgálja. Továbbá nem világos, hogy mi célból kellene minden apró ingatlan eladását alsó értékhatár megkötése nélkül, pályázat kiírásával lebonyolítani, s mindezt ráadásul az eddigieknél szigorúbb feltételekkel, hisz most már a nyilvános pályázat kiírásához is az ÁVÜ engedélye szükséges. Így aztán tulajdonképpen nincs is érdemi különbség aközött, hogy a 30 millió forint értékhatár feletti szerződések megköt éséhez kérjük az ÁVÜ engedélyét, vagy a 30 millió forint alattiaknál a pályázati feltételek engedélyezését kérjük az ÁVÜtől. Továbbá: nem hisszük, hogy a nyilvános pályázatok részleteit, az ajánlatok alapvető adatait az ajánlattevők beleegyezése nélkül ny ilvánosságra lehetne hozni. Ez egyszerűen nem követett gyakorlat a nemzetközi szokásjogban. Ugyancsak megemlíteném, hogy a törvényjavaslat szerint az ÁVÜ igazgatótanácsa elrendelheti a vállalati tanács, illetve a küldöttgyűlés által vezetett állami vállala tok államigazgatási felügyelet alá
