Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 4. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
124 munkateherbővítés a munkaügyi bíróságoknál lecsapódik, akkor ezeket a pereket években lehet csak számolni. Erre egyébként Ugrin Emese tegnap már utalt, amellyel én teljesen egyetértek, csak ő számokkal ezt nem tudta alátámasztani. Ebben a helyzetben az Igazságügyi Minisztériummal, néhány szakszervezeti vezetővel, munkaügyi bírákkal tárgyaltam, és nem tudtunk jobbat kitalálni, mint ha a döntőbizottságokat mindenképpen meg kívánja szüntetni a Kormány ezzel a törvényjavaslattal, és a Parlament ezt valószínű, meg fogja szavazni. Ugrin Emese tegnap beszélt arról, hogy esetleg még ideiglenesen lehetne a döntőbizottságokat megtartani, amíg valami új jogorvoslati fórum ki nem alakul, tehát hogyha a munkaügyi bíróságok ezt a terhet megkapnák, akkor egy megoldás van tűzoltó munkaként, amely nagyon rossz megoldás, de megoldás, szemben a Kormány előterjesztése szerinti teljes cs őddel. Ezt a megoldást próbáltam a módosítási indítványomban legalábbis a lényegében beterjeszteni, amelyik csak egy módot talál arra, hogy ebből az egészen kilátástalan helyzetből ki lehessen valahogy lábolni. Ez pedig az, hogy a munkaügyi bíróságoknak a jelenlegi rendszerét radikálisan meg kell reformálni több szinten. A hatáskörüket lényegesen csökkenteni kell. Olyan ügyköröket, amelyek nem kimondottan a munkaviszonnyal kapcsolatosak, el kell irányítani máshová. Így például a közigazgatási bíróságokhoz e l lehetne irányítani a társadalombiztosítási pereket, amelyek mintegy 40 %át teszik ki a munkaügyi bíróságok ügyforgalmának. Meg lehetne oldani azt, hogy a szövetkezeti perek, szemben a hó elején meghozott, január elején meghozott szövetkezeti törvénnyel, mégse a munkaügyi bíróságnál kössenek ki, hanem kerüljenek civil bírósághoz. Végezetül meg lehetne oldani valamilyen formában azt, hogy munkaügyi tanácsok ne csak egy helyen működjenek a megyékben, hanem telepítsük szét ezt az illetékességet, és akár vala mennyi helyi bíróságnál, akár erre kijelölt helyi bíróságoknál kijelölt munkaügyi tanácsok, tehát szakértelemmel rendelkező munkaügyi tanácsok járjanak el. Ez részben megoldaná azt a problémát is, hogy a költségvetést terhelő horribilis utazási költség lén yegesen csökkenne, hiszen közelebbi városokban kellene utazniuk a tanúknak. Meg kell jegyeznem zárójelben, hogy eddig ezek a tanúk átmentek esetleg a szomszéd szobába a munkaügyi döntőbizottság tárgyalójába. Tehát ilyen útiköltség föl sem merült. Ez a konc epció kivitelezhető, azonban további törvények módosítását, különösen a bírósági törvénynek a módosítását is igényli, amelyre természetesen az én módosító indítványom már nem terjedhetett ki. Egy átfogó, koncepciózusan kidolgozott módosítási csomagot igény elne meg több törvénynél, és természetesen nagyon fontos szervezési munkát igényel, hiszen meg kellene szervezni ezeket a helyi bíróságokhoz telepített munkaügyi tanácsokat. De más megoldás nincs. Abban az esetben, hogyha a döntőbizottságok úgy szűnnének m eg, ahogy a Munkaügyi Minisztérium által megszerkesztett előterjesztés, kormányelőterjesztés tartalmazza, akkor Magyarországon egyszerűen megszűnne a munkaügyi jogvédelem. Abban az esetben, hogyha kéthárom év múlva kapnának a munkaügyi bíróságok korlátoz ott teljesítőképessége miatt ítéletet az emberek, akkor nem mennének bírósághoz, és értelmetlenné válna az egész munkajogi jogalkotás. Ezért feltétlenül kérem azt, hogy a Kormány gondolja végig ezt az egész fórumrendszert, gondolja végig ennek a finanszíro zását, esetleg a költségvetési törvénynek az utólagos módosításával és az anyagi feltételek biztosításával, mert egyébként Magyarországon munkajogi jogvédelem nem lesz, és az októberben megkezdett vita gyakorlatilag értelmetlenné válik, mert kikényszeríthe tetlen lesz. Marad az, hogy az érdekvédelem egyéb eszközeihez, a sztrájkhoz, és még sorolhatnám, lesznek kénytelenek a munkavállalók fordulni abban az esetben, ha semmiféle állami kényszer nem fogja garantálni a jogvédelmüket. Ezek rendkívül súlyos problém ák, és ezekkel a problémákkal nagyon célszerű lett volna, ha a Kormány a törvény előterjesztése előtt foglalkozik. Különösebb ördöngősség nem kellett ahhoz, hogy elővegyem az igazságügyi statisztikákat és ezeket kimutassam. Hogy kimutassam azt, hogy ez az előterjesztés egyszerűen alkalmatlan arra, hogy a rendeltetését betöltse: egyszerűen azért, mert kikényszeríthetetlen államilag. Ez a jogorvoslati rendszernek a legsúlyosabb fogyatékossága.
