Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 30. hétfő, a tavaszi ülésszak 18. napja - Bejelentés: Juhász Péter jegyző - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában az 1939. május 1-től 1949. június 8-ig terjedő időben alkotott jogszabályok alkalmazásával igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat ... - ELNÖK (Dornbach Alajos): - RAJ TAMÁS (SZDSZ)
1181 községben jártam, a gondokról magam is meggyőződhettem. Képviselőtársaim indítványát nem akarom részletesen bírálni, elég annyi, ho gy az A) és a C) változat az első törvény végrehajtását késleltetné, a B) változat meg végrehajthatatlan, mert az 50% földalap tartalékolását javasolja licitre. Kérem képviselőtársaimat, gondolják meg, és vonják vissza indítványukat, mert a megoldást nem a törvényben, hanem a végrehajtási utasításban kell megtalálni. Az első kárpótlási törvény végrehajtásának késleltetése komoly politikai feszültségeket okozhat. Emlékeznek még képviselőtársaim 1990 nyarára, amikor már itt emberek patakvért jósoltak, és cölö pöket vertek a földbe; ha most még hónapokat várnánk a törvény végrehajtásával, talán még előfordulhatna egy kis gubanc. Nos, javaslom képviselőtársaimnak – Wekler Ferencnek, Freund Tamásnak és más képviselőknek is – , akiknek környezetében ilyen gondok mer ültek fel, hogy keressük együtt a minisztériumokkal a megoldást. Mert sok lehetőség nyílik a törvény tisztességes végrehajtására: például az állami tartalékföldek bevonása enyhítheti az ilyen jellegű gondokat, valamint az a tény, hogy az első törvény végre hajtása, a kárpótlási jegyek kibocsátása, a licit azért még hosszú hónapokig elhúzódik. Szinte bizonyos, hogy a legtöbb helyen együtt fognak licitálni a két törvény kárpótoltjai. A legfontosabb feladatunk tehát az asztalon fekvő törvény miné l hamarabbi elfogadása. Ehhez kérem a tisztelt Ház, képviselőtársaim szíves segítségét – amit előre is köszönök. Köszönöm. (Szórványos taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Raj Tamás képviselő úr a Szabad Demokraták Szövetségétől. Fel szólaló: Raj Tamás (SZDSZ) RAJ TAMÁS (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jelen törvényjavaslat – amelyet nemcsak Szauter Rudolf, hanem egymás között mindannyian második kárpótlásnak nevezünk – alapvetően, sok szempontból vitatható. Mi azonban, ha már így es ett, ha már így történt, ha már a kárpótlás – amellyel kapcsolatban bizonyos fenntartásaink továbbra is vannak – egyáltalán a Ház napirendjére került, ha már az időrendi sorrendben a korábban szenvedettek csak később kerülnek törvénnyel rendezésre, akkor s zót kell ejteni azokról, akik a legkorábban és a legsúlyosabb mértékben szenvedtek, és akiket ez a törvényjavaslat igyekszik kárpótolni a maga módján. A sokat szenvedett magyarországi zsidóságról szeretnék szólni, pontosabban, a részletes vitához illeszked ve azokról a törvénymódosításokról, amelyeket nem egyedül, hanem dr. Gyurkó János képviselőtársammal együtt nyújtottunk be. Három kérdéskört érintenek ezek a módosító javaslatok. Az egyikről, amely csak kapcsolódik egy kormányrendelet feloldása kapcsán, a párizsi békeszerződésről dr. Gyurkó János fog beszélni. A másik kettő azonban rendkívül fontos, és úgy érzem, nem hallgathatok egyikkel kapcsolaban sem. Az egyik kérdés szinte párhuzamos a Szauter Rudolf által említett 2. § (3) bekezdéssel, amelyben arról olvasunk, hogy mindazokra nem vonatkozik a kárpótlás, akiket más jogcímen orvosoltak, illetve – és most jön a lényeges rész – akik egyébként más államtól kárpótlásban részesültek. Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára mindenki tudja, hogy az 1960as években és a 70es évek legelején, mindmáig felderítetlen módon az akkori nyugatnémet kormány jóvátételt utalt át a magyarországi zsidóság számára. A felderítetlenség, persze, csak a szétosztásra vonatkozik. Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat a zsidóság eset ében erre a kitételre vonatkozik. Vigyáznunk kell azonban arra, hogy ugyanazon tényálladékra természetesen nem kaphat valaki kétszer kárpótlást, de az a bizonyos jóvátétel nem erre a tényálladékra vonatkozott. Nevezetesen: voltak olyanok, akiket a német ko rmány azért kárpótolt, mert kint, Németországban, azokban a szörnyű időkben orvosi – úgynevezett – "kísérletekben" részesültek: megnyomorodtak egész életükre, ha egyáltalán túlélték
