Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 30. hétfő, a tavaszi ülésszak 18. napja - Bejelentés: Juhász Péter jegyző - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában az 1939. május 1-től 1949. június 8-ig terjedő időben alkotott jogszabályok alkalmazásával igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat ... - ZSUPOS LAJOS, a gazdasági bizottság előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
1177 szintén jogtalanul, hátrányba hozza őket azzal, hogy nincs esélyük a licitáláson való részvételre, nincs esélyük arra, hogy az első körben földhöz jussanak. Attól félnek, hogy a községek határá ban a jó földek licitálása megkezdődik, mielőtt a második kárpótlási törvény kapcsán a magyarországi németség is megkapja a jogos kárpótlási jegyeit és ezekkel a jegyekkel a későbbiek során földlicitáláson vehet részt. Azért félnek ettől, mert egyrészt az elfogadott szövetkezeti átmeneti törvény a szövetkezeteket határidőre kötelezi arra, hogy a vagyonukat nevesítsék és így a rendelkezésre álló földek egy részét jogos tulajdonosoknak adják, másrészt pedig, mint ahogy említettem, az első kárpótlási törvény k apcsán kárpótlási jegyhez jutók nyilvánvalóan azon lesznek, hogy kárpótlási jegyeiket minél előbb földre váltsák. Ebből következik, hogy a második kárpótlási törvény elhúzódása miatt a második kárpótlási törvény érintettjei hátrányos helyzetben vannak az e lsővel szemben, annak ellenére, hogy az ő sérelmeik előbb születtek meg, mint azoké, akiket az első kárpótlási törvény érint. Én annak idején, amikor az Alkotmánybíróság meghozta a határozatát arról, hogy kárpótolni kell a 49 előtt kárt szenvedetteket is, abban bíztam, hogy ez a kárpótlási törvény gyorsan meg fog születni a Parlamentben, és így a probléma nem fog napirendre kerülni. Azt gondolom, ha az elmúlt év őszén sikerült volna a Parlamentnek megtárgyalnia és elfogadnia a második kárpótlási törvényt, a kkor ténylegesen nem állt volna fenn az a helyzet, ami most a földlicitálások kapcsán várható. Sajnos, a Parlament tárgyalása elhúzódott, és pillanatnyilag nem látom, mikor végez a Parlament a második kárpótlási törvénnyel, és főleg azt nem látom, hogy a t örvény elfogadása után benyújtandó igényeket a Kárpótlási Hivatal mikor tudja feldolgozni. Sokan, köztük a Kárpótlási Hivatal munkatársa és az Igazságügyi Minisztérium munkatársa is azzal nyugtatnak engem is és a magyarországi németséget, valamint azokat, akik a második kárpótlási törvény által a számukra juttatott kárpótlási jegyeken földet szeretnének vásárolni, illetve licitálni, hogy az első kárpótlási törvény licitálásai is húzódni fognak, és várhatóan egybeesik a két licit. De amennyiben itt még hetek ig vagy hónapokig húzódik a második kárpótlási törvény, akkor erre valószínűleg nem fog sor kerülni azért, mert ahogy az újságból – mint már említettem – értesültünk róla, az első törvény kárvallottjai számára megkezdték postázni a kárpótlási jegyeket. Én azért, hogy ezt a problémát áthidaljuk, egy módosító javaslatot dolgoztam ki, amely három alternatívát kínál. Megmondom őszintén, én elsősorban az első alternatívával, az A) változattal értenék egyet, ennek a lényege az, hogy addig ne kerüljön sor licitálá sra, földlicitálásra, ameddig a második kárpótlási törvény kárvallottjai is hozzá nem jutnak a kárpótlási jegyeikhez, és részt tudnak venni a licitáláson. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez nemcsak jogi kérdés és jogi probléma, hanem kemény gazd asági kérdés is. És azzal is tisztában vagyok, hogy amennyiben a Parlament ezt a változatát támogatná a módosító indítványomnak, akkor ez bizonyos értelemben hátráltatná a mezőgazdasági átalakulást Magyarországon. De azt gondolom, mérlegre kell tenni azt, hogy mennyire vagyunk jogszerűek, és mérlegre kell tenni azt, hogy a gazdasági átalakulás mennyire szükségszerű. Én úgy gondolom, fontosabb lett volna a gazdasági átalakítást szorgalmazni, mint magát a kárpótlást, és a gazdasági átalakítás után, amikor az ország szekere már rendben van, amikor a gazdaság rendben van, akkor foglalkozni a kárpótlással, és amikor az ország teherbíró képessége megengedi a kárpótlást, akkor kellett volna ezzel kezdeni. De a parlamenti többség nem így döntött, és ezek után úgy go ndolom, ezek után a jogszerűséget kell első helyre helyeznünk, és nem szabad megengednünk azt, hogy hátrányos helyzetbe kerüljenek emberek csak azért, mert a Parlament teherbíró képessége és áteresztőképessége véges, és nem tudja a kárpótlási törvényt időb en elfogadni.
