Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 24. kedd, a tavaszi ülésszak 17. napja - A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről kötött 1977. évi szerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat határozathozatala - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
1093 Számomra meglepőe n a három bizottság együttes ülésén viszonylag polarizálódtak a vélemények. Négy koncepció is kiolvasható volt a vitában arról, hogy hogyan tovább. Ezek voltak egymáshoz képest puhábbak vagy kevésbé puhák. A többségi vélemény volt az, ami aztán a Kormány b eható vitája után, elemzése után lényegében megjelenik a Kormány határozati javaslatában. A Kormányban is sokoldalú vizsgálat tárgya volt a problémakör. Önmagában én nem látok semmi különöset abban, hogy egy politikai döntés előkészítésében, az emberi gond olkozás folyamatában lényeges kérdéseket illetően nem 100%ig hasonlítanak egymáshoz a vélemények. Tehát előfordult bizottsági szinten is, a Parlament három bizottságának szintjén is, és a Kormány szintjén is a sokoldalú megközelítés. Megszületett azonban a döntés, az, ami az Országgyűlés elé került. Ez a Kormány állásfoglalása. Ahhoz képest ez egy jottányit nem változott. Én mint a Kormány meghatalmazottja, sem a miniszterelnöktől, sem a Kormánytól nem kaptam semmiféle jelzést, hogy ehhez képest puhább vél eményt képviseljek. Nem tudok erről, ilyen nincs. Ez a Kormány egyértelmű véleménye azóta, mióta a határozat megszületett. Ezzel áttérnék röviden arra, hogy összefoglalnám a döntésünk, a határozati javaslat lényeges elemeit. Azok számára, akik nem mélyedte k talán anynyira el abban, hogy mik is a legfontosabb problémák, amiben itt dönteni kell felelősen a közvélemény számára és a külföld számára is, mert attól tartok, hogy figyelik ma külföldön is, hogy ma itt mi fog történni. A döntésnek öt lényeges eleme v an. Az első eleme az a kényszerhelyzet, amit a csehszlovák fél a maga egyoldalú aktusával, cselekményével, építkezésével idézett elő, hogy tudniillik egyoldalúan befejezni készül a vízlépcsőt, az erőművet üzembe kívánja helyezni. S ez magában foglalja a Du na elterelését is. Ezt a magyar Kormány – és ezt tartalmazza a határozati javaslat – , a magyar Parlament nem tudja elfogadni. Nem tudja elfogadni, mert tovább viszi az ökológiai veszélyt, amelynek címén egyáltalán az egész vita van, amelynek címén egyáltal án Magyarország ellenezte a vízlépcsőt, ellenzi az új Kormány hivatalba lépése óta is. A másik, hogy nem tudja elfogadni a Magyarország területi integritásának sérelmével járó cselekményt, építkezési munkálatokat. Ez az a helyzet, amiért a megszüntetés kén yszerhelyzete állt elő. Ez az első egyértelmű állásfoglalása ennek a deklarálásnak. A második elem: azok az értékek, amiket a magyar Kormánynak és a magyar Országgyűlésnek nyilván szintén figyelembe kell vennie, az az érték nevezetesen, amit a két ország b aráti, jószomszédi együttműködése jelent, amit jelent a visegrádi hármak további hasznos és konstruktív, operatív együttműködése, szemben esetleges feszültségek keletkezésével, előidézésével, a jogviták kölcsönös vitában, kölcsönös megoldásban, megegyezve való megoldással a jogállamiság kivetítése erre a területre is, a feszültségek elkerülése. Ezek az érdekek és értékek azok, amelyeknek címén a második eleme a döntésnek az, hogy a magyar Kormány még egyszer a csehszlovák kormányhoz fordul, hogy vállalja a háromoldalú vizsgálatot, amelyben az EK szakértői is részt veszenek a probléma ökológiai, a jelenség, tehát a vízlépcsőrendszer minden lényeges kérdését illetően, és a háromoldalú vizsgálat eredményeként kétoldalú döntés születhet a két kormány között, val amilyen ésszerű egyetértésben. Ez idő alatt azonban természetesnek tartja a magyar fél, hogy a másik oldal álljon el, szüntesse be ezeket az egyoldalú cselekményeket, amelyek – egyebek között – a Duna elterelését is magukban foglalják. Ez nem ultimátum, ez egy természetes kérés, hogy olyan kérdésre nézve, amiben meg akarunk egyezni, közben a másik felet nem visszük a kész tények zsákutcájába. Az nem megoldás, hogy erről a szép szobában tárgyalunk egymással, és közben a kertek alatt elviszik a Dunát. Ez a má sodik lényeges eleme a döntésnek. Ennek a közös útnak a járását várjuk és kérjük a másik féltől ilyen kérés mellett, ilyen moratóriumkérés mellett. A harmadik eleme nagyon lényeges, nagyon kemény magva a döntésnek, hogy ha mindezek az igények, feltételek é s szempontok figyelembevétele nélkül a magyar javaslat végleges elvetése mellett dönt a csehszlovák fél, ilyen válasz érkezik a magyar Kormány megkeresésére, akkor nem
