Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 24. kedd, a tavaszi ülésszak 17. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat, valamint az állam vállalko... - ELNÖK (Szabad György): - TARDOS MÁRTON, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1051 rendszerből öröklö tt tulajdonrendszer él egész más politikai hatalmi struktúra és viszonyok között, és ilyen módon az úgy sem tud működni, ahogy kommunista hatalmi viszonyok között működne. Az állam, a kommunista állam olyan erős, hogy erre a bonyolult vállalati szerkezetre ki tudja terjeszteni a hatalmát, jólrosszul tudja kiterjeszteni a hatalmát. Rossz hatékonysággal működik a gazdaság, de működik. Egy liberális politikai fölfogás mellett kialakuló államstruktúra ezt a hatalmi erőt nem tudja gyakorolni, de megörökölte a k ommunista tulajdonviszonyokat, és azon nem tud, nem akar gyorsan változtatni. A másik dolog, ami ugyanennek a kérdésnek egy fontos vetülete, de az ellenkező irányba mutat, amiről előttem szóló szónok már beszélt, hogy a magyar társadalom nem fogadja szimpá tiával a privatizációt. Úgy ítéli meg, és ezt a közvéleménykutatási jelentések számos változata különböző módon mutatja, hogy a privatizációtól nem várja a hatékonyság növekedését, az ügyeskedők meggazdagodását tekinti a privatizáció legfontosabb jellemzőj ének, és ezért indokoltan – ha ez a fölfogása, akkor a fölfogás alapján indokoltan – ellenérzései vannak. Ez egy olyan kérdés, amit tudomásul kell vennünk, hogy valamit meg kell tennünk, és a politikai támogatás ahhoz, amit meg kell tennie valakinek, ahhoz gyönge. Murphynek van egy törvénye, hogy a fogódzkodót ne engedjük el, a kapaszkodónkat ne engedjük el, ameddig egy másik kapaszkodót nem találtunk. S azok közül, akik sziklamászással is foglalkoztak, azt még szigorúbban is tudják, mint Murphy, hogy egy s ziklamászónak az a parancsa, az előírás, az a modell, ahogy el kell járnia, hogy három kapaszkodási helyet fixen meg kell tartani, hogy a negyediken keresse a lépést vagy a fogást. Mi nem ebben a helyzetben vagyunk. A tulajdonviszonyok a gazdaság alapja, a tulajdonviszonyok nem működnek úgy, ahogy vannak, a kapaszkodók nincsenek meg, és valamit tennünk kell. A másik ellentétprobléma, ami miatt nehéz evvel a kérdéssel foglalkozni, az, hogy különböző módon ítéljük meg a gazdasági eredményeinket. Ha abból indu lunk ki, amit a kormányelőterjesztések tartalmazni szoktak, ami sok szempontból igaz, hogy Magyarország a környező államokhoz képest a legjobban működő gazdasággal rendelkező ország, hogy Magyarországon a veszteségek, a nemzeti jövedelem, a bruttó nemzeti termék csökkenése 1991ben sem volt több, mint amennyit a KGSTpiac, a szovjet piac összeomlása automatikusan létrehozott, ezért azt állíthatjuk, hogy viszonylag jól működik a gazdaság. A kérdés az, hogy ez az a fő állítás, amit a privatizációs ügyek tárgy alásánál el kell fogadnunk? Mert akkor elfogadhatjuk azt, hogy nem igaz, amit az előbb állítottam, nem kell gyorsan privatizálni, utat engedhetünk azoknak a követelményeknek, amik a privatizációval való elégedetlenségben és antipátiában fejeződnek ki, vagy egy egész másik dolog jellemző a magyar gazdaságra, nevezetesen az, hogy ugyan a nemzeti jövedelem csak annyi meg ennyi százalékkal csökkent 1991ben, és ez nem elviselhetetlen az adott körülmények között, de a vállalatok zöme veszteséges, csőd szélén áll , és tőkefölélésből, a nemzeti vagyon föléléséből tartja fönn magát. Én azt hiszem, hogy a két állítás együtt igaz, és a privatizáció, a tulajdonviszonyok kérdésének a tárgyalásakor a második állításból kell kiindulnunk: nem lehet gyöngíteni az aktivitásun kat, hanem fokozni kell a tulajdonviszonyok átalakításában. Az alapkérdés ebben pedig egy olyan kérdés, amivel az előterjesztés nem is foglalkozik, hogy rengeteget, soksok milliárd forintnyi értéket kell privatizálnunk, és ehhez – ugyancsak elhangzott már – nincs kereslet, nincs fizetőképes kereslet. Valamit tennünk kell, önökkel együtt, az országnak kell tenni, az ország érdekében kell tenni, hogy ezen a nagyon nehéz helyzeten, hogy ezen a kapaszkodó elengedése után az új kapaszkodó megfogásáig tartó váls ágon túljussunk. Ennek a kérdéseivel ez az előterjesztés nem foglalkozik, holott azt állítja, hogy a három törvénytervezet összefoglalja a privatizáció ügyének lényegét. Nos, mit tesz a Kormány, és mi az, amit ebből nem tartok megfelelőnek? Ki akarja széle síteni azt a fogalmat, hogy mi az, ami tartósan állami tulajdonban marad. Ha kevés a kereslet, akkor természetesen indokolt lehet a nem privatizálásra fölajánlott vállalatok, tőkék
