Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 24. kedd, a tavaszi ülésszak 17. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat, valamint az állam vállalko... - ELNÖK (Szabad György): - TARDOS MÁRTON, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1052 számát visszafogni, mert a keresletnek és a kínálatnak összhangban kell len ni, és ha nem tudjuk élénkíteni a keresletet, akkor a kínálatot vissza kell fogni. De a kérdés az, hogy a 4972es számú törvényjavaslat, a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvé nyjavaslat 2. §ának (2) pontja jól rendelkezne erről a kérdésről. Azt mondja, hogy a Kormány az állami vagyont vagy vagyonrészt az (1) bekezdésbe sorolt, tehát tartós állami tulajdonba sorolt vagyoni körbe sorolja, a) ha azt gazdasági stratégiai, nemzetga zdasági, vagy más fontos érdek indokolja, b) ha a vagyon vagy vagyonrészek országos közszolgáltatási célt szolgálnak – nem olvasom tovább, és c) ha a vagyon vagy vagyonrész értékesítésére való előkészítése különösen hosszú időt vesz igénybe. Itt két baj va n. Az egyik, hogy ez a három pont olyan általános, hogy nem lehet belőle semmilyen következtetést levonni. A második baj az, hogy nem tudom, hogy miért kormányfeladat ez, a fontos gazdaságstratégiai kérdésnek a rendezése, és egyetértek azzal, amit Szűcs ú r pár perccel előbb, vagy egy órával előbb itt mondott, hogy ebben a kérdésben pontosítani kell és változtatni kell. De azt a mondatot is változtatni kell, vagy azt a mondatrészt, hogy ezt a Kormányt tegye: Úgy kell tenni, ahogy ő is javasolta, a parlament nek kell erről a kérdésről tárgyalni. De azért kicsit vegyük ezt a három pontot részletesebben is. Azt az a) pontot nem akarom elemezni, hogy nemzetgazdasági érdek, mert ebbe minden beleférhet, és nem tudom, hogy mire gondolt. Én a gazdaságot már évtizedek óta két szférára osztom. Az egyik szférában vannak azok a termékek és szolgáltatások, amelyek piaci jellegűek, és az a véleményem, hogy tulajdonképpen ebben a körben gyakorlatilag semmit se kell ilyennek tekinteni, amit tartósan állami kézben akarunk tart ani, ebben a szférában lévő összes vállalatot nyugodtan privatizálhatjuk. Ami miatt lassítani lehet a kínálatot, az, hogy a keresletet nem tudjuk megteremteni iránta. De nem azért, mert valamilyen gazdasági stratégiai célunk van ebben a körben. Itt a piaco t kell érvényesíteni, a piachatásoknak kell érvényesülni, és akkor nyugodtan átadhatjuk magántulajdonba azt a tulajdonrészt az ország vagyonából, a nemzeti vagyonból, ami itt működik. A másik csoport a közszolgáltatási terület. Mindnyájan tudják, hogy ez s em egyértelmű, és a nyugati világban ma a közszolgáltatás privatizálása egy alapvető politikai cél, minden nyugati országban. Ha abból indulunk ki, hogy nálunk kicsi a kereslet, akkor tulajdonképpen, és ha öt évvel vagy tíz évvel ezelőtt megkérdeztek volna , hogy mi a véleményem, akkor azt mondtam volna, hogy az első időszakban, annak ellenére, hogy ez nem hosszú időhorizontban és tartósan állami tulajdonban kell hogy maradjon, azért az átalakulás első időszakában ezzel ne foglalkozzunk, mert a vasutakat meg lehet szervezni állami tulajdonban és hatékonyan, sőt még a villamos erőműveket is meg lehet szervezni, hiszen a francia, állami tulajdonban lévő erőművek nem működnek rosszabbul, egyesek szerint jobban működnek, mint az amerikaiak és a németek, ahol a ma gántulajdonnak ezen a területen is nagy szerepe van. Tehát akkor ezt mi is meg tudjuk csinálni. Ez nem olyan, mint a cipőipar. Cipőipart senki nem tudott még hatékonyan létrehozni, ha az nem volt magántulajdonban. Villamosenergiaipart lehet hatékonyan műk ödtetni állami kézben is. Ez az állítást sem teljes mértékben igaz. Azért nem igaz ma, mert például a villamos energiának olyan nagy beruházásokat kell végrehajtania, amelyekhez új tőkére van szükség, és ez a tőkés csak akkor szívható be az országba, ha a tulajdonviszonyokban is engedményeket teszünk. A szót, hogy engedmény, nem is helyes használni, ha a tulajdonviszonyokban is engedünk annak a tőkének, amely hajlandó itt beruházni.
