Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 24. kedd, a tavaszi ülésszak 17. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat, valamint az állam vállalko... - ELNÖK (Szabad György): - KÁNYA GÁBOR (MDF)
1048 Másodszor: részletes program nyújtása arról, hogyan lehet a magyar embereket bevonni a privatizációs folyamatba. Harmadszor: olyan pénzügyi finanszírozási és bankrendszer elősegítése, amely megfelel az új követelményeknek. A z Állami Vagyonügynökségre olyan számú, s főleg olyan súlyú döntések várnak, aminek további segítség nélkül képtelen lesz eleget tenni vagy sok lesz a rossz döntés. Egy 140 fős szervezettől nem szabad lehetetlent követelni. Tény, hogy Németországban 3000 f ő az ottani vagyonügynökség létszáma, s a feladat, a keletnémet tartományokban megvalósítandó privatizáció, hasonló nagyságrendű a magyarhoz. Hozhatjuk azt a példát is, hogy Portugáliában vagy Brazíliában évente néhány 10 privatizációt végeznek csupán. Ezé rt meg kell fontolni, hogy az úgynevezett gyors privatizációt szabade egyáltalán vállalni ilyen feltételekkel? Néhány év alatt eljutni egy olyan állapotba, ahol a magántulajdon aránya meghatározó, a jelenlegi – hangsúlyozom: a jelenlegi – magyar gazdasági , társadalmi privatizációs feltétel mellett sem lehet. Frappáns megoldásokat, persze, más országokban sem találtak – mert nincsenek. Tudomásul kell venni, hogy a tulajdonviszonyok megváltoztatása, majd ezáltal a gazdasági szerkezet átalakítása hosszú folya mat lesz hazánkban is. Ha pedig ezt elfogadjuk, és ebből indulunk ki, kell hogy legyen módunk egy rendezettebb privatizáció feltételrendszerének a kidolgozására. Míg Németországban a vállalatok gyors átadására helyezik a hangsúlyt, s így kevésbé van jelent ősége a bevételnek, Magyarországon, megítélésünk szerint, ezt egyszerűen nem vállalhatjuk. A Cseh és Szlovák Köztársaságban sajátos útját választották az állami tulajdon lebontásának, az úgynevezett kuponos rendszerrel. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy s zlovák állampolgároktól hallottam: ezt sokan úgy fogják fel, hogy annak idején volt tizenegynéhány millió össznépi tulajdonos, most pedig lesz nyolcmillió kuponos tulajdonos – s más változást nemigen éreznek. Természetesen ettől még lehet egy jól működő re ndszer. A privatizációs feltételrendszer és követelmények kialakításánál, amit gyorsan meg is tudna hozni a tisztelt Ház, s aminek alkalmazását a benyújtott törvényjavaslat is tartalmazza, az a vagyonpolitikai irányelvek. A gazdasági bizottság ajánlása sze rint is a privatizációs jogszabályok logikájához és szerkezetéhez igazodó, már ez évben is alkalmazandó irányelvre szükség van – azaz, mihamarabb nyújtsa be a Kormány a Parlamenthez annak érdekében, hogy minden szervezetnek, akik e törvények alkalmazása fo lytán döntési helyzetbe kerülnek, egyértelmű eligazítást nyújtson, az Országgyűlésnek pedig lehetőséget teremtsen megfogalmazni az irányelvek kereteiben azokat a szempontokat, amelyeket csak a Parlament fogalmazhat meg. Privatizációs folyamatot ugyan lehet lebonyolítani irányelvek nélkül is – hiszen most is így van – , de úgy gondolom, nem engedhetjük meg magunknak, hogy irányelvek nélkül történjék ez. Az átalakulással kapcsolatos szabályozás vonatkozásában megítélésem szerint egyáltalán nem arró l van szó – vagy volna szó – , hogy egy adott gazdasági szerkezetű vállalat ezentúl gazdasági társaság formájában működjöne tovább, és ezzel sok minden megoldódik – mert az irányítás, a tőkehatékonyság követelményében jobb gazdaságszervezési forma a gazdas ági társaság – , hanem az átalakulás olyan gazdaságszervezési lehetőség is, amelynek tartalommal való kitöltése lényeges feladat. Miről van szó? Legfőképpen abból kell kiindulni, hogy Magyarországon még mindig hiányzik a kis- és középvállalkozások megfelelő súlya. Ezek megteremtését elősegíteni: vissza nem térő alkalom a vállalatok gazdasági társaságokká történő átalakításával, törvényi szabályozás lehetősége mellett olyan kis- és középkategóriájú, működőképes egységek létrehozása, amelyek a monopóliumok és mamutvállalatok lebontásából hozhatók létre. Ez a fajta gazdaságszervezés elavult termelési szerkezet mellett is tartalmaz olyan előnyöket, amelyeket vadonatúj technológián építkező kisvállalkozásoknak is biztosítani kell – például az infrastruktúra, ingat lanok, energiarendszer. Ezért
