Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 24. kedd, a tavaszi ülésszak 17. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat, valamint az állam vállalko... - ELNÖK (Szabad György): - KÁNYA GÁBOR (MDF)
1049 volna értelme nemcsak jogi szabályozásszerű, hanem a folyamatokat tartalmilag befolyásoló gazdasági jogalkotásnak. Az átalakulás, a gazdasági társaság jellegénél fogva, természetesen, olyan kezelendő problémát is magában hordo z, mint például a vagyonértékelés. Ennek pontos szabályozása, alkalmazásának ellenőrzése elengedhetetlen feladat. A konfliktusok forrása nyilvánvalóan abban van, hogy az átalakuló vállalat vagyonértéke milyen arányban és hogyan épül össze a magántulajdonna l. Jelenkorunk társadalmipolitikai konfliktusainak jó része – megítélésem szerint – ebből fakad – vagyonátmentés – , amire részletesebben azért nem térek ki, hogy egyrészt jó teret hagyjak mások ilyen vonatkozású véleménykifejtésére, másrészt mert éppen az a dolgunk, hogy ennek a szabályozására is megfelelő törvényi kereteket találjunk. Tisztelt Országgyűlés! Az átalakulással kapcsolatos, benyújtott törvényjavaslat egy vonatkozásában – nevezetesen a normativitást illetően – szeretném még abbéli véleményemet kifejteni röviden, hogy ennek a megfontolására a törvényalkotás során minden bizonnyal szükség lesz. Induljunk ki egyszerűen abból, hogy az a normatív szabály, amely minden magyar vállalatot gazdasági társasággá átalakítani kötelez – előbb vagy utóbb – va jon hogyan illeszthető a működő európai gazdasági rendszerekbe. A Közös Piacban létezik egy agrártámogatási rendszer. Ez az agrártámogatási rendszer gyakorlatilag nem tűri a társasági formát, tehát itt az élelmiszergazdaság – ami nem kis szektor Magyarors zágon – vonatkozásában a normativitás átgondolására van szükség: azon állami vállalatok, állami gazdaságok – ha tetszik – gazdasági társasággá kényszerátalakítással történő bevonása meggondolandó, hogy milyen, esetleg eltérő szabályokat adjon. Tudniillik, nemcsak hazai viszonyaink közepette kell ezeknek a működő gazdasági szervezeteknek majd megjelenni, hanem Európában mindenütt, és ehhez illeszteni kell – előre kell nézni. A másik kérdés, ami még mindig az átalakulással kapcsolatos, az az, hogy a vállalato k helye mi lehet ebben a folyamatban: sem átalakulás, sem pedig privatizáció, a gazdasági szervezetek közreműködése – vagy aktív közreműködése – nélkül nem valósítható meg. Éppen ezért a kérdés abban van, hogy ezeknek az aktivitását milyen módon, milyen mé rtékben lehet jól kihasználni. Sajnos, van egy olyan társadalmi felfogás, hogy Magyarországon a vállalatok átalakulásából csak rossz következhet, vagy sok esetben rossz következhet – pedig ez nem mindig van így. Nem mindig van így azért, mert a vállalatok maguk ismerik – vagy ha tetszik, egy kicsit személyesítsük, konkretizáljuk – , a vállalati értelmiség ismeri azt a piacot, azt a termékszerkezetet, rendelkezik kapcsolatokkal, amelyeknek a magántulajdonba vagy társaságokba történő szervezését meg kell oldan i. Nem biztos, hogy ezt egy központosított szervezet jobban el tudja látni – legyen az Állami Vagyonügynökség, vagy legyen valaki más. Éppen ezért, ennek a megtalálására ez a törvényjavaslat nem tartalmaz elegendő rendelkezést. Nemcsak ebben a törvényjavas latban kell majd erre gondot fordítanunk, hanem máshol is. Ehhez a kérdéskörhöz mindjárt ide kapcsolódik az úgynevezett átértékelés kérdése. Mert ha gazdasági társaság egyik formájából a másikba megy át, vagy akár állami vállalat alakul át gazdasági társas ággá, az abban meglévő vagyont mindenképpen értékelni kell. Az átértékelés akkor jó, ha közelít egy piaci értékhez. De nem várhatunk soha sem egy átértékeléstől – ami végül is a számviteli nyilvántartási rendszerben megjelenik – egy olyan végleges állapoto t, hogy azt minden körülmények között vezérelvként lehessen elfogadni a privatizációban. Nem lehet ezt sem elfogadni, de lehet olyan védelmet és olyan összefüggést beletenni, belehelyezni a törvénybe, amiben ezt a vagyonértéket más gazdasági társaságokba t örténő vitele, vállalkozásokba kapcsolása folytán megfelelő értéken lehet szerepeltetni. Erről van itt szó, nem pedig csupán egy nyilvántartás létrehozásáról. Az átalakulás kapcsán nemcsak azok a vállalatok adják a fő célt és a fő problémát, amelyeknek a p rivatizációjára hosszú távon vagy rövid távon lehetőség van, hanem a nagyobb feladatot, megítélésem szerint, azok a vállalatok, gazdasági szervezetek fogják adni – és adják – a magyar gazdaságban, amelyeknek az értékesítése nem oldható meg rövid úton. Itt a vagyonkezelést kell
