Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 24. kedd, a tavaszi ülésszak 17. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat, valamint az állam vállalko... - ELNÖK (Szabad György): - KÁNYA GÁBOR (MDF)
1047 valósul meg, hogy milyen privatizációs törvényi kereteket, korlátokat határozunk meg, bár hatással van rá, hanem attól, hogy vane kereslet arra a vagyonra, amit magántulajdonosoknak végül is el akarunk adni , s óhatatlan, hogy bármilyen privatizáció esetén elsőként ne a gazdasági összefüggésekkel fogalalkozzunk. Némileg leegyszerűsítve azt mondhatjuk, ha nincs elegendő kereslet, akkor a magántulajdon nem eladás, hanem csak elajándékozás útján jöhet létre. Gon dolom, senki nem ezt szeretné. Ezért abban a két fontos célban, hogy 1. döntően magántulajdonon alapuló gazdaságot hozzunk létre, 2. a privatizációs bevételek feltétlenül kellenek az ország gazdaságának, államháztartásának, adósságállományának javítására, rendbehozására, csakis az utóbbinak adhatunk elsőrendűséget, azaz olyan privatizációnak, amely az ország jelenlegi, s még sajnos jónéhány évig meglévő terheit enyhíti. Ez azt is jelenti azonnal, hogy ezt az 1000 milliárd forintot meghaladó nyilvántartási é rtékű privatizálandó vagyont meg kell próbálni minél jobb áron értékesíteni. Persze nem az dönti el az eredményt, hogy mennyit szeretnénk érte kapni, hanem az, hogy mennyit kapunk érte, s itt tértem vissza a privatizációs kereslet kérdéséhez. Ez a kereslet a magyar privatizáció eddigi tapasztalatait összegezve tekinthető soknak is, kevésnek is. Az ÁVÜ jelentése szerint az 1991. évi bevétel 40 milliárd forintos realizált privatizációs bevétel, ez nem lebecsülendő. Vajon élénküle a kereslet vagy csökken? Ezt nemcsak gazdasági, hanem társadalmi, politikai feltételek is befolyásolják. Mindenesetre válasszuk szét ezért egy pillanatra a magyar privatizációs keresletet a külfölditől, tehát maradjunk 1991nél. A 40 milliárd forintos bevétel 85%a deviza, a maradék 15% az a hazai kereslet. A számok jól mutatják, hogy a hazai fizetőképes kereslet bizony szerény, s ugyan mitől várható, hogy ez nőjön. Kétségtelenül szükség van a külföldiek magyarországi vásárlásaira, befektetéseire, de kérdés, hogy a privatizálandó álla mi vagyon összetétele – mert az adottság, amilyen vállalataink vannak – érdeklődésükre tarte számot, s ha igen, milyen árat kínálnak érte, nem kerülneke a külföldi privatizációs kivásárlók monopolhelyzetbe? Ha a jó vállalkozásokat veszik meg, mit vesznek meg a hazai leendő magántuladonosok, s miből? Nem kívánom a kérdések számát szaporítani, sem ezeket megválaszolni. Azonban elkerülhetetlenül tenni kell az Országgyűlésnek is – a leendő magyar tulajdonosok érdekében – segítő lépéseket. A magam részéről oly an privatizációt, és remélem még többen is így gondolkodunk, nem tudok támogatni, ahol esetleg a végén kiderül, hogy az egész magyar állami vállalkozói vagyon mindössze 100 – 200 milliárd forintért privatizálható, ahol a magyar tulajdonosok aránya 15%. Minde zekért tekinthető úgy az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat, hogy az olyan jogszabályi keret, amely egyrészt töltse be maradéktalanul az állami vagyon védelméből fakadó kötelezetts égeket, másrészt szabályozza egyértelműen az állami vállalatok gazdasági társasággá történő átalakulását, harmadrészt tartalmazza a legfontosabb szabályokat – jogállás, szervezet, stb. – a fő privatizátorra: az Állami Vagyonügynökségre. Az első két követel ményt e törvény képes teljesíteni, a harmadikból pedig olyan további teendők fakadnak, amelyekre vagy országgyűlési szabályozás vagy más jogalkotás szükséges, s ami az érdemi gazdaságpolitikai követelményeknek eleget tesz. Úgy is fogalmazhatunk, hogy mi az , amiben eligazításra, előremutatásra van szükség? Először: az első fontos dolog, amit ki kell emelnünk, hogy olyan pénzügyi megoldások kidolgozására kerüljön sor, majd ennek alkalmazására, amelyek maximalizálják a privatizációból keletkező bevételek érték ét az egész magyar nép számára.
