Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 24. kedd, a tavaszi ülésszak 17. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat, valamint az állam vállalko... - ELNÖK (Szabad György): - LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
1043 világosan fogalmazni a vagyonpolitikai irányelvekben, hogy mi vonatkozik vagy nem vonatkozik ebből az ÁVRTre. Összességében és összefoglalva ezt a témát: új szín jelenik meg életünkben. Tehát ezután most már részben az ál lami költségvetés, részben a vagyonpolitikai irányelvek, részben pedig egy kormányrendelet határozza meg az állami vagyonnak a mozgását a költségvetési és egyéb célok között. A költségvetést a Parlament hagyja jóvá, a vagyonpolitikai irányelveket a Parlame nt hagyja jóvá, és a kormányrendelet – amire gondolok – ezeknek a vállalatoknak a köre, amelyek tartósan állami tulajdonba vannak vonva, ezt a listát viszont javasoljuk egyévenként pontosítani, hogy közelebbről kövessük az igazságot. Tehát úgy gondoljuk a második téma kapcsán, hogy most ki kell adni a három törvényhez hozzáidomított új vagyonpolitikai irányelveket röviden, annak érdekében, hogy a költségvetési törvénnyel, az új törvényekkel és a rövidesen megjelenő kormánylistával együtt világosan lássák ké pviselőtársaink, hogyan alakul most már a tartósan vagy nem tartósan állami tulajdon. Kérem szépen, miután nagyon fontos törvényekről van szó, a szavazás eredményeit is ismertetni kívánom a gazdasági bizottság döntése értelmében. A tartósan állami tulajdon ra vonatkozó törvényt 10 igenlő szavazat mellett, 4 ellenszavazattal fogadta el a gazdasági bizottság. Az ideiglenesen állami tulajdonra vonatkozó törvénynél lényegesen jobb volt az arány, 13 "igen" szavazat mellett mindösszesen 1 tartózkodás volt. A jogsz abályok módosítására vonatkozó harmadik törvénytervezetnél változatlanul 10 "igen", ám 4 tartózkodás. Erre a 4 szavazatra még később visszatérnék. A vagyonpolitikai irányelvek eldobását illetően pedig 10 "igen" szavazat mellett 3 képviselőtársunk tartózkod ott. Kérem szépen, eddig tartana a bizottsági előadói tisztem. Most képviselőként még egy mondatot szeretnék mondani, amire a bizottságtól nem volt meghatalmazásom. Sajnálatomat szeretném kifejezni a tekintetben, hogy a gazdasági bizottsági ülésen rendkívü l sok értelmes információtól és komoly gondolattól estünk el – tekintve, hogy az MSZP képviselői és a FIDESZ képviselői nem jelentek meg a gazdasági bizottsági ülésen, ott nem mondták el a véleményüket, így csak az SZDSZ vett részt a koalíciós pártokbeli v itában – úgy gondolom, hogy ez káros a törvénykezésre nézve. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Képviselő Úr! Egy nyelvbotlására figyelmeztetem: az egyik párt nevét rosszul idézte. Köszönöm. Kérem szépen, megtörtént. (Dr. Szűcs István: Bocsánat!) Tisztelt Országgyűlés! Soron következik Lotz Károly képviselőtársunk, aki a gazdasági bizottságban kialakult kisebbségi véleményt kívánja előterjeszteni. Felszólaló: Dr. Lotz Károly, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményé nek előadója LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A kisebbségi véleményt a FIDESZszel és az MSZP képviselőivel egyeztettem, tehát ezt közös kisebbségi véleményként kívánom elmondani. A gazdasági bizottság az elmúlt időszakban viszonylag ritkán alkotott kisebbségi véleményt, és ezt minden esetben csak döntő fontosságú kérdések kapcsán fogja a jövőben is megtenni. A jövő tulajdonviszonyairól, bizonyos fokig az ország jövőjéről van szó, olyan alapvető privatizációs kérdésekről, h ogy mit vonunk ki, vagy mit hagyunk bent az ország privatizációs kosarában. A nemzetközi példák, amire Isépy államtitkár úr is hivatkozott, megítélésem szerint nem feltétlenül azt támasztják alá, amit ő említett, hiszen az angol, francia, olasz tulajdonkon cepciók a második világháború után igen sokat változtak és hallatlan óvatosságra intenek. A túlzott állami tulajdoni koncentrációk, amelyek valamikor megindultak, utána lelassultak, majd egy ismételt – mondjuk úgy, hogy – reprivatizáció következett még az infrastruktúrában is, lásd a British Rail vagy más területeket más országokban. Nyilván ezeknek a jó oldalát kell nekünk figyelembe venni és ezeket kell nekünk követni, mert a nagy tulajdoni koncepciók roppant veszélyeket rejtenek magukban.
