Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 24. kedd, a tavaszi ülésszak 17. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat, valamint az állam vállalko... - ELNÖK (Szabad György): - LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
1044 Felmerül a kérd és – felmerült a bizottsági ülésen is – , hogy egyáltalában szükség vane egy ilyen, várhatóan hatalmas, bürokratikus konglomerátumra – , most az ÁVRTről beszélek – , amely a törvényjavaslat szerint nem is foglalkozik érdemi vagyonkezeléssel, csak a vagyonke zelésbe adással, illetve ennek ellenőrzésével. Hihetetlenül lazának, bizonytalannak, és körülhatárolatlannak tartotta a kisebbség a kritériumrendszert. Ebbe a kritériumrendszerbe bármi, bármikor belefér, teljes mértékben a Kormány önkényes döntésére bízva. Itt olyan parlamenti kontroll marad ki, amelynek legalábbis az ellenőrzésre ki kellene terjedni, mégpedig a meglehetősen alapos ellenőrzésre. Olyan kritériumok vannak leírva, mint a gazdasági stratégiai ágazat vagy a közszolgáltatás, vagy az, hogy az elők észítés hosszú időt igényel. Kérem szépen, mit tekintünk gazdasági stratégiának? A Pestvidéki Gépgyárat nem tekintjük ezek szerint, hiszen privatizálható, a Volán Vállalatok – tudomásom szerint – ebbe a kosárba beletartoznak. Mit jelent tehát az, hogy gazd asági stratégia? Egyik nap ezt nevezhetjük annak, a másik nap azt nevezhetjük annak. Mit jelent az, hogy az előkészítés hosszú időt igényel? Mi az a hosszú idő? Ez lehet, hogy egy fél év, lehet, hogy egy év vagy több év? Milyen alapon soroljuk tehát át tar tósan, holott tudjuk, ennek az a neve, tartós állami tulajdon. Egyáltalában miről van szó, mire vonatkoznak ezek a kritériumok? A vitában elhangzott, hogy a nemzeti vagyon 25 – 30%a. Elhangzott az, hogy 200 vállalat. A törvényjavaslat indoklásában le van ír va, hogy a lényegesen nagyobbik rész. Lehet, hogy esetleg a nettó vagyonértéknek ez lényegesen nagyobb részét fogja jelenteni, akár 30 – 40%át vagy még többet? Óriási a bizonytalanság. Az Országgyűlés ellenőrzése nélkül egy ilyen törvényjavaslatot beterjesz teni és elfogadni – megítélésem szerint – vétek lenne. Legalábbis a vagyonpolitikai irányelvek útján kellene részletesen szabályozni, de érdekes módon ez is kimarad belőle. Ennél a résznél tehát még csak utalás sincs arra, hogy a vagyonpolitikai irányelvek útján részletesen szabályozni és ellenőrizni kell ezt az óriási vagyonkoncentrátumot. A Kormány tehát egy hallatlan vagyontömeget kivon a privatizáció köréből, de ezt nem kezeli, hanem albérletbe kiadja vagyonkezelőknek. Akkor tulajdonképpen miért felelős az ÁVRT? Feladja az alapfunkcióját megítélésünk szerint. Egy kiterjedt vagyonkezelői hűbéres réteget teremt, amelynek az lesz az érdeke, hogy a kezelt vagyon sose kerüljön privatizálásra, hiszen ebből él. Mindig be fogják bizonyítani, hogy ez nem privatiz álandó, mert ez soha nem fog megállni a saját lábán. Tehát az a sokat hangoztatott átjárhatóság az ÁVRT és az ÁVÜ, tehát a privatizálandó és az állami kézben tartandó vagyon között nem fog működni, le fog fékeződni vagy egyáltalában, ki fog iktatódni. Enne k talán az a csúcsa, hogy a vagyonkezelőket, akiket elvileg pályáztatási rendszerrel választanak ki – egy olyan kitétellel végződik az egyik paragrafus – , hogyha a pályázati kiírás szerint nincs megfelelő pályázó, nem kell alkalmazni a pályáztatási szabály okat. Ez önmagában is egy olyan ellentmondás, hogy szinte lehetetlennek tűnik ez, hiszen csak úgy kell kiírni a pályázatokat. Ilyet tehát tulajdonképpen egyszerűen lehetetlenség bennehagyni ebben a törvényben. Szó sincs a bevételekről, a bevétek hasznosítá sáról. Ezek szerint nem lesznek bevételek? Hiszen arról volt szó, hogy esetleg ezek még az átlagosnál is jobb vállalatok lesznek. Vagy esetleg keresztfinanszírozásról lesz szó? Tehát más területekről, a jobb területekről finanszírozzák a rosszakat? Nem leh et tudni, nem derül ki a törvényből. Nagyon kell vigyázni! Az indoklás szerint az ÁVRT hiteleket vehet föl, és kötvényeket bocsát ki, tehát kockázatot vállal. No de kérem, ezek állami vállalatok! Kinek a kockázatára? Az állami vagyonra? Itt veszíteni is le het. Az államnak a kockázatára történik mindez? Meg kell hagyni, hogy itt is számtalan bizonytalanságra és veszélyre hívta föl a figyelmet a kisebbség.
