Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 23. hétfő, a tavaszi ülésszak 16. napja - A munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat határozathozatala - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
1007 Megadom a szót Kiss Gyula munkaügyi miniszter úrnak. Dr. Kiss Gyula munkaügyi miniszter válasza KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Köszönöm, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg mindenekelőtt, hogy néhány gondolat erejéig és néhány perc keretében foglalkozzam azokkal a kérdésekkel, amelyek a munka törvénykönyvének általános, illetőleg részletes vitájában fölmerültek. Amint az mindannyiunk előtt ismeretes, az új munkat örvénykönyv beterjesztésének egyik elsődleges célja az állami szerepvállalásnak a munkajogi szabályozásban való átértékelése, továbbá a piacgazdaság munkajogi feltételeinek kialakítása volt. Ez azzal járt együtt, hogy ebben a törvényjavaslatban alapvetően szakítani kellett a tulajdonosi jellegű jogi szabályozással, a szabályokat összhangba kellett hozni a piaci elvek szerint működő gazdaság követelményeivel. A vitában többször a törvényjavaslat egyik fő hibájaként rótták fel, hogy úgy kíván a piacgazdaság e lveinek megfelelően szabályozni, hogy még nincs piacgazdaság, a gazdaság csak egy efelé tartó átmeneti állapotban van. Ezzel kapcsolatban mindenképpen ki kell emelnem, hogy a jogi szabályozás szerepe megítélésem szerint nem szorítkozhat a társadalmi életvi szonyok követésére. A jog egyik nagyon fontos funkciója ugyanis az is, hogy a jogalkotó akaratának, szándékainak megfelelő társadalmi folyamatokat elősegítse, az ilyen irányú mozgásokat támogassa. Megítélésem szerint ugyanis tévedés azt hinni, hogy a piacg azdaság kialakulhat egy olyan jogi környezetben, amely alapvetően idegen tőle. A gazdaság ilyen jellegű átalakulása ugyanis csak fokozatosan megy végbe, és ennek szükséges és elengedhetetlen feltétele a megfelelő jogi szabályozás is. A jogi szabályozással szemben azonban ilyen körülmények között is támasztható az a követelmény, hogy a szükséges rugalmassággal feleljen meg az átmeneti korszaknak, és úgy érzem, a beterjesztett törvényjavaslat ennek eleget is tesz. A törvényjavaslatnak a munkajog hagyományos s zabályozási elveit figyelembe vévő normarendszere ugyanis megfelelően biztosítja a felek autonómiáját a munkaviszony keretein belül, de ugyanakkor a relatív diszpozitív szabályozási technikával megfelelő védelmet is nyújt a dolgozó számára. Nem tagadható, hogy ez a szabályozási technika valóban valamelyest szűkíti a felek szerződési szabadságát, de ez a munkajogi szabályozás lényegéből fakad megítélésem szerint. Az állami szabályozásnak ugyanis ez a típusa a fejlett piaci viszonyok között is megtalálható, m ert fontos közérdek fűződik ahhoz, hogy a dolgozók érdekében a foglalkoztatásukkal kapcsolatos minimális szinteket az állam meghatározza. Ezekkel a minimális szintekkel kapcsolatban azonban feltétlenül ki kell emelnem, hogy ezek tekintetében valamilyen mér tékben társadalmi konszenzus szükségeltetik. Megjegyzem, hogy ez a konszenzus az érdekegyeztető tanácsi tárgyaláson a jelentős kérdésekben létre is jött. Ez valóban lényeges kérdés, hiszen ezek a mértékek amíg az egyik fél számára garanciákat, jogosultságo kat jelentenek, addig a másik félre költségeket, terheket rónak. Éppen ezért ezeknek a minimális standardoknak a meghatározásakor a gazdaság általános teherbíróképességére is figyelemmel kell lennünk. Ha ezt nem vesszük tekintetbe, és engedve a csábításna k e minimális mértékeket, a gazdaság állapotát figyelmen kívül hagyva túlzottan magasan határozzuk meg, a vállalkozások és így a munkahelyek sorát sodorhatjuk létüket veszélyeztető helyzetbe. Ezzel összefüggésben számos olyan módosító indítványt nyújtottak be, amelyek az említett mértékekeket a javaslathoz képest magasabb szinten kívánták meghatározni. Ezek az indítványok az esetek többségében valóban az optimális, kívánatos mértéket jelentenék, de ebben a szabályozási rendszerben nem szabad azt szem elől t évesztenünk, hogy a munka törvénykönyvében meghatározott mértékek túlnyomó többsége csak a jogszabály által megengedett legalacsonyabb mértéket jelenti,
