Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALOGH GÁBOR jegyző: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. (MDF)
92 el egyetlen sommás megállapítással. Ide ta rtoznak a Dunántúl egyes régióinak jobb módú települései, az idegenforgalom frekventált helyei éppúgy, mint a munkanélküliséggel sújtott északi iparvidék szociális gondokkal küszködő települései, vagy SzabolcsSzatmár nemrég önállósodott, mérhetetlen gondo t megörökölt falvai. Hogy milyen az önkormányzatok helyzete? Nehéz, helyenként nagyon nehéz. De milyen az ország helyzete? Nehéz, helyenként nagyon nehéz. És ezt nem a szójáték mondatja velem. Nem is lehetne másként. Vajon elképzelhető lennee a szegény or szág, gazdag önkormányzatok kép? Aligha. Ennek megfelelően nem tudok mit kezdeni azokkal a megállapításokkal, amelyek az önkormányzatok helyzetét nem egyéb meghatározó tényekkel összefüggésben vizsgálják. Keveset kapnak az önkormányzatok – mondják egyesek. Sajnos így igaz – erősíthetem meg kijelentésüket. De ez így nem is vethető fel. Sokkal inkább valahogy ekképpen: az ország jelenlegi gazdasági helyzetében az adott körülmények között vane lehetőség a normatív támogatások további növelésére? Sőt, aki ezt igenlően válaszolja meg, annak illik még konkrétabbnak lennie. Az "ez kevés ' – manapság jól hangzó – kinyilatkoztatásán túl meg kellene jelölnie a forrást is, hogy honnan venne el, honnan csoportosítana át. Mert, gondolom, az adók emelése vagy a költségve tési hiány növelése egyikünk számára sem járható út. A társadalombiztosítás, egészségügy, oktatás pénzeinek csökkentésére irányuló szándék már az ötlet szintjén is – érthető okokból – a társadalom haragját váltaná ki. Nem hiszem, hogy a szomszédságunkban z ajló események ismeretében a katonai kiadások csökkentése lenne a megfelelő megoldás. A bürokráciára fordított kiadások csökkentésével magam is egyetértek, de azzal is tisztában vagyok, hogy az így nyerhető összegek nagyságrendileg mások, mint ami az önkor mányzatok helyzetét érdemben javítaná. Mint említettem, az önkormányzatok helyzete nehéz, de kérem, higgyék el, a tömeges csőd képének felvetése jószándékú ellenzéki túlzás. A Pénzügyminisztériumtól kapott információ szerint az önkormányzatok tartaléka ez év szeptemberében körülbelül 40 milliárd forint volt, ma pedig meghaladja az 50 milliárdot. A kérdéseket megelőzendően sietek leszögezni: nem, ez nem a gazdagság jele, de nem is a csődé. Szabad legyen még egyszer megemlítenem, hangsúlyoznom: ez a tartalék az 1992re előirányzott állami hozzájárulás egynegyedével egyező nagyságú. Ez akkor is jelentős összeg, ha az okszerű gazdálkodás tartalékképzést feltételez, továbbá a kifizetések is ciklikusak. Személyes tapasztalataim is azt támasztják alá, hogy a realit ások talaján mozgó önkormányzatok a legalapvetőbb feladatokat megoldva hiánymentes költségvetéssel zárják az évet. Az önkormányzatok többsége pénzügyi szempontból stabil, szerényebb fejlesztésekre is jut lehetőség. Az is tény természetesen, hogy szakadék t átong a lehetőségek és az igények között, de ez a megállapítás nemcsak az önkormányzatok gazdálkodására jellemző, így van ez az élet minden területén. Arról már szóltam, hogy az önkormányzatok helyzete rendkívül különböző. Magam a legnagyobb gondot a kiseb b lélekszámú településeknél látom. Ezeken a helyeken az önkormányzat azon túl, hogy az átlagosnál is nagyobb gondokkal küszködik, hiányzik az alapvető ellátás, a gazdálkodás alapját az ilyenolyan jogcímen befolyt pénzek képezik. Nincs lehetőség a vagyontá rgyakkal való gazdálkodásra – hogy ne mondjam: üzérkedésre – , a kisebb önkormányzatok vagyona gyakorlatilag forgalomképtelen, nincs, ami besegítsen a szűkös normatív támogatások pótlásába. Ennek megfelelően én támogatom azokat a módosításokat, amelyek arra irányulnak, hogy a költségvetésből a kisebb önkormányzatok nagyobb állami támogatást kapjanak. Az önkormányzatokra komoly feladat hárul a lakosság egy nem kis része elszegényedésének ellensúlyozásában. Egyre több pénzre lenne szükségük az elfogadható társ adalmi minimum szintje alatt élő emberek támogatására, szociális segélyezésére. A költségvetés adta kereteken belül tovább
