Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL GYULA (SZDSZ)
93 kellene keresni annak a módját, hogy miként lehetne kifejezetten az említett célra további összegeket biztosítani, mert az önkormányz atoknak alapvető kötelessége az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került lakossági rétegek további támogatása. A költségvetési vitára felkészülve elolvastam a Parlament előző évi jegyzőkönyveit, és abból szemembe ötlött az a megállapítás – több képvise lő úgy vélte, és Tölgyessy Péter is megemlítette – , hogy a normatív támogatások szűkössége a helyi önkormányzatokat helyi adók kivetésére kényszeríti. A tények azt mutatják – az önkormányzatoknak csak mintegy tíz százaléka élt ezzel a megoldással – , hogy a z aggályokat túlbecsültük, dicséri a helyi politikusok józanságát, hogy az önkormányzatok döntő többsége – ott, ahol a feltételek nem voltak adottak - nem élt ezen jogával. Nem állja meg tehát a helyét az az aggály, hogy a költségvetés rákényszeríti a hely i adók kivetésére az önkormányzatokat. Ha az ember később szól hozzá, akkor adódik az a szerencsés lehetőség, hogy más hozzászólásokra is reagáljon. Én egyetlen hozzászólásra szeretnék reagálni, nevezetesen a dr. Katona Béla által elmondott hozzászólásra. Effajta demagógiára a magyar Parlamentben, úgy hiszem, nincs szükség. A gondok ecseteléséből mindnyájan kivehetjük részünket, de nem hiszem, hogy ez vezet a megoldáshoz. Nem vitatom, hogy azok a problémák, amelyeket képviselőtársam itt felvetett, igenis a mai magyar valóság egy részét képezik. Viszont sokkal szívesebben hallottam volna, ha képviselőtársam a megoldás módjára tesz javaslatot, nem pedig egyébként is kényes problémákat demagóg módon feszeget. Tisztelt Képviselőtársak! Összefoglalva: én megpróbá ltam az idő adta szűkös lehetőségek között reális képet rajzolni az önkormányzatok helyzetéről. Igyekeztem kikerülni a kormánypártiság esetenként túlzottnak tekinthető optimizmusát, de nem helyeslem az örökös pesszimizmus lelkeket és cselekedeteket romboló hangoztatását sem. Nehéz esztendő lesz a következő, súlyos gondok tornyosulnak az ország, az önkormányzatok elé. A beterjesztett költségvetés távolról sem tökéletes, de az adott helyzetben a leginkább elfogadhatónak tűnik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártiak padsoraiban.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Szólásra következik Gaál Gyula képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Gaál Gyula Imre (SZDSZ) GAÁL GYULA (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Hölgyeim és Uraim! A Kormány, a benyújtott törvé nytervezetet megismerve azt kell mondanom, hogy érthető módon nem akar vitát a legfontosabb belpolitikai kérdésről, a költségvetésről. Ebben az egy mondatban, amelyben összefoglalhatók a tervezet legfőbb jellemzői, három fontos állítás rejlik. Először is: a jövő évre tervezett költségvetés – megítélésem szerint – valóban a legfontosabb belpolitikai kérdés. Másodszor: a Kormány nem akarja, hogy az érdeklődő közvélemény áttekinthesse a pénzügyi tervből egyébként kivilágló politikai szándékait vagy éppen az ak aratgyengeségét. Harmadszor: ez a törvénytervezet olyan, hogy valóban nem sok dicsekednivalója van vele a Kormánynak. Ezt a három állítást szeretném a továbbiakban részletesebben kifejteni. Az első megállapításom: miért gondolom én, hogy a legfontosabb bel politikai kérdés a költségvetés? A Kormány állításával egybecsengő optimista helyzetértékelés, hogyha azt mondom, hogy az ország gazdasági teljesítőképességének a mélypontján van. Ez a megállapítás ugyanis azt jelenti, vagy azt a reményt vetíti elénk, hogy a süllyedés végén vagyunk, és ezek után már megáll, megállítható a továbbszegényedés, és elindulhatunk valamilyen óvatos gazdasági növekedés felé. De most mindenképpen olyan mélyponton van a gazdaság, ami példátlan az elmúlt években.