Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 16. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
10 Az Alkotmánybírós ág döntésének kialakítása során abból indult ki, hogy az Alkotmány 59. §a (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. E jog tartalmazza azt, hogy mindenki maga rendelkezik magánt itkainak és személyes adatainak a feltárásáról és felhasználásáról. Az alkotmánybírósági határozat – ez ugye a híres személyi számmal kapcsolatos határozat – indoklása ezt azzal egészítette ki, hogy az Alkotmánybíróság a személyes adatok védelméhez való jo got nem hagyományos védelmi jogként értelmezi, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve információs önrendelkezési jogként. Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad, mindenki számára követhetőv é és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatait. Kivételesen törvény elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is. Az információs önrendelkezési jog nem abszolút jog tehát, de az ilyen törvényi korlátozás is csak akkor minősíthető alkotmányosnak, ha megfelel az alkotmányban a korlátozásokkal szemben támasztott követelményeknek. Az Alkotmánybíró ság ezután megállapította, hogy a támadott törvény amikor vagyonnyilatkozattételi kötelezettséget ír elő tág körben, kényszerítő ok nélkül korlátozza az Alkotmány 59. §ában biztosított jogokat, s ezzel alapjog lényeges tartalmát korlátozta. Rá mutatott, hogy a rendelkezés nem felel meg az alapjogokat korlátozó normákkal szemben támasztott arányosság feltételeinek sem. Ez ugyanis megköveteli, hogy az elérni kívánt cél fontossága és ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya összhangban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kiválasztani. Ha az alkalmazott korlátozás és a cél alkalmatlan, az alapjog sérelme megállapítható. Tehát ezek voltak az alapállítások az idézett alkotmá nybírósági határozatokban. Tehát az Alkotmánybíróság álláspontja szerint alapjogot törvény is csak akkor korlátozhat, ha ez a korlátozás először is elkerülhetetlenül szükséges – ez ugye a kényszerítő ok – , másodszor: a korlátozás és az így elérni kívánt cé l arányos, és harmadszor: a korlátozás a cél elérésére alkalmas. A vagyonnyilatkozat, a vagyoni helyzetre vonatkozó személyes adatok feltárására való kötelezés az Alkotmány 59. §ában biztosított információs önrendelkezési jog, alapjog korlátozása. Nézzük tehát a három szükséges feltételt, amely bármelyikének híján alkotmányosságról már nem beszélhetünk. Tehát az elsőt nézve, hogy a szóban forgó korlátozás elkerülhetetlenül szükségese, arra nyilván az a válasz, hogy több tízmilliárd forint adóhátralék, ami től az állam elesik, feltétlenül indokolja e korlátozást. Persze az az érv, hogy adózni márpedig kell, önmagában indokolja egy alkotmányos alapjog korlátozását, ez ugyancsak kérdéses. Másodszor: A korlátozás arányos volta megint csak az előző kérdésre adot t választól függ. Bizonyára van, lenne más alternatíva is, persze nyilván költségesebb, bonyolultabb és hosszadalmasabb. Ami viszont a harmadikat jelenti, az alkalmasság kérdését, erre egyértelműen nemmel kell felelnünk. A javaslat 13., 14. §a a törvény h atályos szövegét kibővíti. Már a javaslat általános indoklása utal arra, hogy a módosítást elsősorban a bevallani elmulasztott jövedelmek eredményesebb feltárása, az adójogszabályok szigorú betartása indokolja. A javaslat 13., 14. §ához fűzött miniszteri indoklás szerint a valóságos adóalapok megállapításának egyik fontos eszköze lehet a vagyonnyilatkozat. Ennek érdekében bővíti ki a kötelezettek körét, a vagyonnyilatkozat tárgyi terjedelmét.
