Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 30. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 9. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Szabad György): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
887 hatályba léptetni, amelyik a költségvet ést érinti – gondoljanak itt a szövetkezeti, a kárpótlási törvényre, és így tovább – , az intézményeket úgy kellene tovább finanszírozni, hogy a tavalyi előirányzatok alapján finanszírozzuk azokat, amelyek úgy is szűkösek voltak és amelyeket az idén növelni akartunk. A családi pótlék annyi maradna, és így tovább, nem akarom ragozni. Tehát ez nem járható út és nem is méltó Magyarországhoz. A vitában elhangzott észrevételekkel kapcsolatban még egyszer szeretnék néhány alapelvet leszögezni, amelyeket úgy látszi k, sokan nem értettek meg. Az első: ezt a költségvetést úgy állítottuk össze, hogy nem a kiadásokhoz igazítottuk a bevételeket, mert a kiadásokat erőteljesen visszafogtuk, hanem azt néztük meg, hogy a bevételek milyen kiadásokat bírnak el. Nagyon sok észre vétel, hozzászólás hangzott el arról, mennyire szigorú, restriktív ez a felfogás '92ben, de csak így tudjuk biztosítani azt, hogy az ország lakosságának az átlagos helyzete ne romoljék '92ben, végre megálljon a romlás, legyen remény arra, hogy előrehalad junk, és így tudjuk biztosítani azt – ha a költségvetés vonul vissza – , hogy a vállalkozóknak, az állampolgároknak növekedjék a mozgástere. Kérem, ez volt az alapelvünk és nagyon hamis az olyan érvelés, amelyik azt mondja, hogy nem szabad a kiadásokhoz iga zítani a bevételeket. Nem ezt csináltuk, nem ez volt az alapelvünk. A második alapelvünk az volt, hogy lehetőség szerint a költségvetés kiadásai tükrözzék azokat a prioritásokat, amelyeket fontosnak tart a Kormány, valamint – ahogyan a módosító indítványok ból kiderült – az ellenzék is a jövőre nézve. Tehát ne legyen inflációs hatású vagy mérsékelt legyen ez a költségvetés, és ez elsősorban a hiányára vonatkozik, tehát szolgálja az agrárágazat átalakulását, az oktatás, a szociális ellátás javítását, a humán szféra valamelyest előrelépését és természetesen szolgálja az állami intézmények működőképességének a megtartását vagy javítását, legyen szó központi intézményről vagy önkormányzatról. Ezeket a prioritásokat szem előtt tartva viselkedtünk a vitában – ha sz abad így fogalmaznom – , és ebben ragyogó partnerünk volt a kormánykoalíció, a költségvetési bizottság és a bizottságok általában. Semmilyen olyan javaslatot nem fogadtunk el, amelyik megrendítette volna a költségvetés egyensúlyát, lehetetlenné tette volna az intézmények működőképességét, s a lehetőségek határán belül elfogadtuk azokat a javaslatokat, amelyek a lakosság szociális életkörülményeinek a javítását és a meglévő törvények végrehajtását szolgálják, legyen szó az egyházakról, a kárpótlásról, és azok at is, amelyek az önkormányzatok működési lehetőségeit, illetve azok szélesítését célozzák vagy javítják. Úgy gondolom, hogy ezek nemes és elfogadható prioritások, érdemes volt sokat vitatkozni rajtuk, és így tovább. Szeretném a vitáról azt is elmondani, h ogy természetesen a Kormány terjeszti elő a költségvetést, az Országgyűlés keményen megvitatja, és a Kormány felelős a végrehajtásáért. A Kormány egy adott gazdaságpolitikai gondolkodást, egy adott társadalmigazdasági pályát képez le a költségvetésében, és ez annyit jelent, hogy ezt egyrészt igyekszik érvényesíteni, másrészt az eltérő gazdaságpolitikai megfontolásokat nem tudja elfogadni, akármilyen jól is adják elő ezeket. Ez egy nagyon természetes dolog, mint ahogy az is természetes dolog, hogy a koalíció általában meg szokta szavazni a költségvetést, az ellenzék pedig a végén nem szokta megszavazni; így működik egy demokratikus állam: miért szavazná meg az ellenzék, amikor a Kormány felelőssége a költségvetés végrehajtása is. Ezek is természetes dolgok és ezeken nem kell meglepődni. A vitában világosan kimutatható lobbik, ha szabad úgy mondanom, vonulatok voltak, amelyek nagyon helyesek, mert nagyon sokszor mondják azt, hogy ez a Parlament szociálisan érzéketlen, nem törődik az emberekkel, és így tovább. A kialakult vonulatok egyike természetesen a szociálpolitikát kívánta javítani és ez nagyon sok módosító indítványban megmutatkozott akár az ellenzék, akár a kormánypártok részéről. A másik vonulat az oktatással általában és a neveléssel foglalkozott, azt k ívánta támogatni, a harmadik igen erős vonulat a környezetvédelmet pártfogolta, ugyanígy megvolt a kultúrának és így tovább a pártfogó csapata. Természetesen nagyon sok javaslat érkezett arra, hogy az állami rezsit, az
