Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÉCS IMRE (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL GYULA (SZDSZ)
879 Az, hogy ilyen helyzetbe kerültünk a költségvetés részletes vitája során, hogy úgy beszélgetünk egymással, úgy próbálunk tárgyalni egymással nagyon fontos kérdésekben, az év legfontosabb belpolit ikai döntésében, amelynek során a Kormány felhatalmazást kap a Parlamenttől arra, hogy az állampolgárok nehezen kiizadt adóforintjait elköltse – ez azt mutatja számomra, hogy ez a Kormány egy dologban semmiképpen sem különbözik a régi kommunista rendszerbe n működő elődeitől, abban nevezetesen, hogy a látszatok megteremtése sokkal fontosabb számára, mint az események tényleges tartalma. Ez a költségvetés ugyanis két értelemben is csak látszat: Egyrészt azért, mert látszólag rendes időben fogadjuk el, noha tu djuk mindnyájan azt, hogy már így is elkéstünk attól az időponttól, amit az Alkotmánybíróság a határozatában megjelölt. Így sem áll módunkban olyan módon döntést hozni a költségvetésről, hogy ez megfelelő időben nyilvánosságra kerüljön. És azért sem felelt ünk meg ennek az elvárásnak, mert ez a költségvetési javaslat nem ment át azon a tárgyalási folyamaton, ami általában szokásos egy demokratikus ország felelős parlamentjében. Ez a költségvetés formai értelemben tehát semmiképpen sem az a költségvetés, amel yre a Kormány öntudattal tekinthetne, jogos öntudattal a nemzetközi közvélemény előtt, és amelyet ez az Országgyűlés, mint egy mélytengeri kagylóba belekerült parányi idegen testet, szívós munkával igazgyönggyé formálhatott volna. Ebben a hektikus és összezsugorított tárgyalási menetben ez egy idegen test marad a Parlament asztalán, és az Országgyűlés kormánypárti szervezete nem megnemesíteni akarta ezt, ami bekerült valahogy ide a burkába, hanem minél előbb kilökni magából. Ez így van akkor is, ha a tárgyalási rendet megnehezítve kormánypárti képviselő társaink több módosító indítványt nyújtottak be a törvényjavaslathoz, mint az ellenzéki képviselők, hiszen ezeket a módosító javaslatokat sem a plenáris ülésen, sem pedig a bizottság ülésén, ahol alkalmam volt részt venni, nem kívánták indokolni, nem kívánták megvédeni, és nem kívánták megvitatni velünk, hogy valóban érdemben tudjunk dönteni ezekről a kérdésekről. Ez volt tehát a formai oldala a kifogásaimnak, de tartalmi értelemben is azt állítom, hogy csak látszólag az ez a törvény, ami. Mindenekelőtt utalni szeretnék arra, hogy olyan szerkezeti változások zajlottak le, vagy olyan szerkezeti változásokat hajtottak végre a törvényjavaslat beterjesztői, amelyek tulajdonképpen összehason líthatatlanná teszik ezt a költségvetési törvényt azzal a költségvetéssel, amelyet idén valósítunk meg, amelynek holnap jár le az érvényességi ideje. Összehasonlíthatatlan a legfontosabb adatokban; például abban az adatban, amely a közvélemény számára igaz án megfogható, és jelent valamit, tehát a költségvetés hiányának főösszegében. Két okot is szeretnék felhozni, amiért igaz ez az állításom. Az egyik az, hogy az idei költségvetésben nem szerepeltek privatizációs bevételek, míg a most tárgyalt javaslatban i gen. Ez 35 milliárd forinttal módosítja a költségvetés egyenlegét, pozitív értelemben. A másik az, hogy megváltoztak a költségvetéssel kapcsolatos elszámolási szabályok, és bizonyos kiadásibevételi összegeknél nem ugyanarra az időszakra vonatkozó pénzügyi folyamatokat testesít meg az a költségvetési törvényjavaslat, amelyről most tárgyalunk, mint a jelenlegi, amelyben most élünk. A ma éjszakai bizottsági ülésen hangzott el számszerűsítve az Állami Számvevőszék képviselőjétől, hogy ez a szerkezeti változtat ás a költségvetésben az ő számításaik vagy bizonyos értelemben természtesen becsléseik alapján 20 és 40 milliárd forintos összeggel módosítja a költségvetés egyenlegét. Ha ennek az összegnek csak az átlagos középértékét veszem, és azt mondom, hogy ez a 30 milliárd forint az előbbi 35 milliárd forintos privatizációs bevétellel együtt, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy kétszer akkora költségvetési hiányról tárgyalunk, mint ami a számoszlopok végén megjelenik, mint ami az idei költségvetésben szerepelne egy i lyen szerkezet mellett.
