Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÉCS IMRE (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL GYULA (SZDSZ)
880 Ez tehát azt jelenti számomra, hogy semmiképen nem nevezhetjük tartalmi értelemben ezt a költségvetést olyan nyugodt optimizmust megalapozó költségvetésnek, amilyenként a Kormány beállítja. Nem igaz tehát, hogy a hiány mérséklődnék, vagy akár a GDPhez mért arányában jelentősen visszaesnék. Egyértelműen az következik belőle, hogy egy krízisköltségvetéssel állunk szemben az idén is, nagyon szigorúan vett krízisköltségvetéssel, amiből az következik, hogy ennek a tárgyalása a legnagyobb gondosságot és odafigyelést igényelte volna mind a Kormánytól, mind a Parlamenttől az elmúlt hetekben. Az SZDSZ ezzel a felelősséggel készült a vitára és saját módosító indítványai elkészítésére. Arra törekedtünk tehát, hogy összeállítsunk egy olyan javas latköteget, amelyet a frakció egésze fel tud vállalni, és amellyel semmiképpen sem az a célunk, hogy a költségvetés helyzetét megnehezítsük, hanem az, hogy olyan javaslatokat tegyünk, amelyek egyenlegüket tekintve nem rontanak ezen a költségvetésen, de nem változtatnak azon a költségvetési hiányösszegen, amelyet a Kormány finanszírozhatónak, elfogadhatónak ítélt erre az évre. Ezért javaslataink összege durván 14,5 milliárd forintra rúg; mind a megtakarítási javaslataink, mind azok a javaslatok, amelyekben a rra tettünk indítványt, hogy mire lenne célszerű elkölteni ezt az általunk megtakarítani javasolt összeget. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne lennénk tudatában annak, hogy nagyon sok olyan tétele van ennek a költségvetésnek, ahol sokkal komolyabb o dafigyelésre vagy segítésre lenne szükség, sokkal komolyabb költségvetési támogatásra lenne szükség, csak tudomásul vesszük azt a helyzetet, hogy a lehetőségek meddig terjednek, és milyen keretek között vállalhatunk felelősséget a javaslatokért. Röviden sz eretném ismertetni, összefoglalni, hogy mik azok a megtakarítási javaslatok, amelyeket módosító indítványainkban megfogalmaztunk, és mik azok a célok, amelyekre fordítani kívántuk ezeket az összegeket. A források között elsősorban az államigazgatás működés i kiadásainak a csökkentésére tettünk javaslatot, nem generális értelemben, hanem bizonyos tételeknél konkrétan megnevezve, hogy hol tekintjük pazarlónak ezt a rendszert, de tulajdonképpen elégtétellel vagy megelégedéssel fogadjuk azt, hogy a Kormány az el ső javaslatra elvállalta, hogy generálisan, saját hatáskörében 1 200 millió forinttal csökkenteni fogja a központi államigazgatás támogatására szánt összegeket, tehát nyilván itt a Kormány is úgy ítélte meg, ahogy mi megítéltük ebben a formában, hogy itt v alóban megtakarításokra van lehetőség. A másik olyan forráscsoport, ahol megtakarításokat indítványoztunk, a költségvetésben sok helyen megjelenő túlzott tartalékolási törekvés. Ez több értelemben is megfigyelhető a költségvetési javaslatban. Mindenekelőtt azt jelenti, hogy több fejezetnél, több címen komoly lényeges tartalékelőirányzatok jelennek meg a költségvetésben a költségvetés általános tartalékaként megjelölt 10 milliárd forinton kívül. Csak két jelentős tételt engedjenek meg, hogy megemlítsek! Az e gyik a Belügyminisztériumnál a normatív támogatások tartalékaként megjelölt összeg, ahol szintén sikerült kompromisszumra jutni, egyezségre jutni a Kormánnyal a tárgyalások során, és elfogadta, hogy azt a másfél milliárd forintot onnan fel lehet szabadítan i a költségvetés más fontos céljaira. Másik, szintén másfél milliárd forintos tartalék megszüntetésére tettünk javaslatot a kereskedelemfejlesztési alapnál. Ezzel sajnos, nem sikerült eredményt elérnünk. Ez továbbra is ott van, továbbra is úgy szerepel ebb en a költségvetési javaslatban, hogy jövő év, 1992. december 31én maradjon ebben az alapban másfél milliárd forint, amelyet nem kíván senki sem elkölteni 1992ben, nem terveztek be semmilyen kiadásra, amely maradványként van betervezve, de mégis csak jó a Kormány megítélése szerint – számunkra érthetetlen módon – , hogy ha erről a Kormánynak egyetlen minisztere rendelkezik, és nem a Kormány rendelkezésére áll más célok érdekében. A harmadik, amit szeretnék kiemelni mint megtakarítási forrást: a párhuzamos f inanszírozások megjelenése a költségvetésben. Ez több vonatkozásban is érvényesül a különböző társadalmi
