Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DÉNES JÁNOS (független)
876 előttem felszólaló SZDSZes jel es képviselőtársam a külső oldalra hárította már a napi politika babérerdeinek a dicsőségét, és mint közölte, kimondottan az utókor számára beszélt. Az én szerénységem is azt követeli meg, hogy ebből ne maradjak ki, és éppen ezért engedjék meg, hogy én vis zont szigorúan a tárgynál maradjak, hiszen – ha jól tudom – az 1992es költségvetés részletes vitájánál tartunk. Én felszólalásomban tekintettel leszek arra a beterjesztésre, amit a Kormány 3636os számon nyújtott be, valamint kezelendőnek ajánlta a 3809e s számú beadványt is. És nem hagyom figyelmen kívül az Állami Számvevőszék 3790es számú ilyen irányú beterjesztését sem. És miután egy kicsikét az általános vita területére kalandoztam, de ez kimondottan csak azt kívánja alátámasztani, hogy én menynyire s zakszerű módon a részletes vitánál akarok maradni, éppen ezért hivatkozom ebben az ügyben igen remek érzékkel bizonyságot tevő Horváth Aladár SZDSZes képviselőtársam előadására, aki kifejezetten szakszerűen, a részletes vitának megfelelően szólalt fel. En gedjék meg, hogy én az ő szakszerű és kimondottan a részletes vita hatáskörébe tartozó felszólalásához csatlakozzam akkor, amikor nagyon elismerem azt a faji öntudatot, ahogy a kisebbségi, nemzetiségi problémákat megemlítette, és a magam részéről pénzügyi támogatását is javasolom ennek, hiszen a kisebbség jogainak elismerése és a kisebbségi szervezetek működésének a biztosítása, annak pénzügyi feltételeinek a megteremtésében látom annak a lehetőségét, hogy olyan kisebbségi közösségek alakuljanak ki, amely k isebbségi közösségek egy belső megújhodást, egy tisztulást hoznak kisebbségi közösségeink életébe. Egy olyan pozitív általános társadalmi jelenség fog belőle bekövetkezni, amely pozitív társadalmi jelenség a nemzetgazdaságban a termelés szintjén is, valami nt a társadalmi megbékélés szintjén is, valamint a jövőépítés szempontjából is nap mint nap majd érzékelhető lesz. Én ehhez kívánom, hogy a Kormány bölcsen fontolja meg Horváth Aladár úr javaslatait az 1992es költségvetéssel kapcsolatban, és ilyen ígérvén yek közepette támogassa Horváth Aladár úr módosító javaslatait. Valami módon azonban a Kormány teremtse meg annak a garanciáit, hogy ennek az összegnek, amit e nemes célra kíván és szándékozik a Kormány e nemes javaslat alapján fordítani, meglegyenek azok a biztosítékok, hogy ezek a közösségek valóban a társadalmi megbékélés és a holnap igényével lépjenek fel mind a munkaerkölcs, mind a bűnözési statisztikák javítása szempontjából. Ezen a területen feltétlenül igen sok szerepe van nemcsak a pénzügyi beavatk ozásnak, nemcsak a pénzügyi segítségnek, hanem annak az emberi segítségnek, annak az emberi tisztességnek, amit Horváth Aladár képviselő úr képviselt szakszerű és kimondottan a részletes vitának megfelelő hozzászólásában és javaslataiban. A magam részéről üdvözölném azokat a garanciákat, amelyek megteremtenék annak a lehetőségét, hogy ezek a közösségek egy olyan tisztulást hozzanak létre, hogy valóban az utcán lemérhető, kézzelfogható javulás következzék be. Csökkenjen a bandákban elkövetett bűncselekmények száma. Csökkenjen a brutális bűncselekmények száma. Csökkenjen a női bűnözést túlsúlyba emelő statisztikai adatok és körülmények száma. Mindezeket elvárom attól a nemes felszólalástól, és attól a remélhetően megkapott pénzügyi támogatástól, amit Horváth A ladár úr a felszólalásában megejtett. A magam részéről nagyon jólesően hallottam anyanyelvén való fölszólalását is. Jólesett hallanom, egy új, üde színfolt ez a magyar Parlamentben. Csak azt kérem a Ház elnökétől, hogy legyen meg ennek a hiteles fordítása is, miután gondolom, hogy a gyorsírók, akik a Radnaiféle sztenogram szerint használják a gyorsírást, nehezen tudták rögzíteni, és a magam részéről igen nagy érdeklődéssel olvasnám, hogy az én számomra is megérthető legyen az a nemes gesztus, amit Horváth Aladár úr itt a Parlamentben végső soron a társadalmi, nemzeti megbékélés és a kisebbséggel való előrehaladás érdekében tett. Ezt én örömmel olvasnám, és örömmel terjeszteném ezt a nemes gesztust, amit ő feltétlenül mindnyájunk számára a karácsony utáni ke llemes hangulatban, újévi jókívánságként nyújtott nekünk, a Parlamentnek és az ország népének a tévé és a rádió nyilvánossága segítségével. Még egyszer megköszönöm Horváth
