Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - CSÉPE BÉLA (KDNP)
84 CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy halad előre a költségvetés vitája, úgy vélem, hogy annál jobb pozíció szólásra emelkedni, hisz lehetőség van bizonyos reflexiókra, amik már elhangzottak, annak alapján. Én ezt a lehetőséget szeretném kihasználni. Először is a költségvetés gazdasági hátterével kapcsolatban szeretnék egykét gondolatot elmondani. Sok vád hangzott el azzal kapcsolatban, hogy ennek a költségvetésnek a gazdasági háttere nem elég megalapozott. Nos, úgy vélem – és ezt hallottam kicsengeni több hozzászólásból – , hogy a munka nélküliséget és a recessziót egyesek erősen kisarkítják, holott ez semmiképpen nem a hagyományos közgazdasági értelemben vehető munkanélküliség és recesszió, hanem ez az egyedülálló magyar helyzetnek vagy keleteurópai helyzetnek a recessziója és a munkané lkülisége. Én inkább azt emelném ki, ahogy az infláció alakul, ahogy a nyugati export növekedik, ahogy a külföldi tőke bejön, és ahogy a lakossági megtakarítások alakulnak, illetőleg alakultak ebben az évben. Én úgy vélem, hogy ezek azok a pozitív jelenség ek, amelyek igenis megalapozzák a jövőbe vetett bizalmunkat. Úgy vélem, hogy a bizalom nem egy lélektani dolog csak, hanem közgazdasági kategória is. Ez nem a kitörés költségvetése, ez kétségtelen, hanem ez is még egy szükségköltségvetés. De aki a bizalom építőkövét is kiveszi ebből a költségvetésből, az nemcsak a felemelkedés lehetőségétől fosztja meg ezt az országot, hanem valóban nyomorköltségvetést tud csak részére nyújtani. (Közbeszólás: Így van!) Itt szeretnék rámutatni egy érdekes összefüggésre. Azok , akik egyes területeknek a fedezetét, a finanszírozását önmagában tekintve jogosan számon kérik ettől a költségvetéstől, sokszor ők maguk vonják kétségbe ezt a kétségtelenül bizalmat is tartalmazó prognózist. És ebben én egy óriási ellentmondást látok, am i nagyon parasztosan úgy fogalmazható meg, hogy jó, azok a területek persze, hogy igényelnének több pénzt, de miből? Ha valamikor lesz pénz, akkor a gazdaság felemelkedéséből lehet. A legnagyobb ellenzéki párt vezérszónoka úgy fogalmazott, hogy ez a most z áruló év nem nevezhető a siker évének, viszont azt mondta, hogy félsikerről lehet szó. Én ezt a megállapítást nagyon köszönöm és nagyon értékelem és megbecsülöm. Én a magam részéről megbecsülöm a félsikert is. Bizonyos szemszögből nyilvánvalóan félsikerről lehet szó. Ezért talán mégsem kell szanálni ezt az országot és ezt a gazdaságot, ahogy az egyik hozzászóló említette. Több hozzászólásban elhangzott egyes költséghelyek kisarkítása. Elsősorban a reprezentáció területén, de máshol is. Úgy vélem, hogy ebből azt a következtetést levonni, hogy ezért az egész költségvetést vissza kell adni, egy olyan elrugaszkodás a lehetőségeinktől, a tényektől, a gazdaság helyzetétől, aminek véleményem szerint csak politikai indítékai lehetnek. Sőt ezen túlmenően azt a követk eztetést levonni, hogy a Kormány ezért alkalmatlan, mert egyes költséghelyeket esetleg valóban lehet vitatni, ez egy olyan következtetés, amely véleményem szerint reális alapot nem tartalmaz. Könnyű rámutatni egyes területekre, amelyeknél nyilvánvalóan min den képviselőnek, és a mi frakciónknak is, a szíve vérzik, hogy nem lehet esetleg több fedezetet biztosítani. Így többen rámutattak a szegények helyzetére, az önkormányzatok helyzetére, az egyházak helyzetére, s érdekes módon az autósokéra is. Ebbe a sorba valahogy ez mintha nem illene bele. Az egyházzal kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a legnagyobb ellenzéki párt az egyházi ingatlanok visszaadásánál valahogy mégsem tartotta szívügyének az egyházak ügyét, holott az ingatlanok . (Közbeszólások: Nem é rtetted meg!) . visszajuttatása jelenti azt az alapot, amelyen az egyházak tevékenysége ki tud bontakozni. Mi is úgy véljük, hogy ebben a költségvetésben az egyházi támogatásra fordítható összeg kevés, és ha lehetséges, mi is a megváltoztatására törekszünk . Azonban nem akarjuk kiragadni, és pusztán csak költségvetési szemlélettel kezelni ezt a kérdést. Úgy vélem, hogy az a megállpítás, hogy a Kormány egy szorongás helyzetében van, amelyből a következő lépés az agresszió, szintén nélkülözi a valóságot. És ne m költségvetési téma, de meg kell jegyeznem, hogy az agressziónál a Zétényiféle
