Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - CSÉPE BÉLA (KDNP)
85 törvényjavaslat lett megemlítve. Meg kell jegyeznem, hogy annyira nem idevágó ez, és nem tudom, hogy fogadja ezt az országnak az a közvéleménye, amely várja az igazságtételt, és végülis azzal a megfogalmazással találja magát szemben, hogy ez az igazságtétel, ha egyáltalán meg tud valósulni, egy agresszió lenne. Én visszatérek a költségvetésre, magam nem szándékoztam ezt a témát ebbe belekeverni. Elhangzott, hogy mennyi időt for dítottunk a kárpótlásra, a világkiállításra, és íme, a költségvetésre milyen kevés idő jut. Valóban kevés idő, és valóban ezt mindenképpen meg kell változtatni a jövőben. De szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy akár a kárpótlás, akár a világkiállítás ügye merőben más, mint egy költségvetés jóváhagyása, ezt nem lehet olyan mérlegre tenni, hogy mennyi forint van az egyikben, és mennyi forint van a másikban, és mennyi időszükséglet van. A kárpótlás és a világkiállítás egy jogilag körüljárandó nehéz kérdés volt, amelyet az országnak, a Parlamentnek meg kell oldania. A költségvetés jóváhagyása egészen más természetű. (Közbeszólás: Nem is kéne benyújtani.) Úgy vélem, hogy az államháztartás reformja mindenképpen szükséges, és sajnálatos, hogy késik. Ebben telj es mértékben osztom az ellenzék részéről felvetetteket annyiban, hogy ezt az államháztartási reformot sürgősen és előbbutóbb meg kell valósítani, és ez fog lehetőséget nyújtani arra, hogy megvizsgáljuk – nyilván törvényi szinten, parlamenti szinten – , hog y hol van lehetőség az államháztartás karcsúsítására. Ehhez kapcsolnám azt a gondolatomat, hogy maga az államháztartási törvény, amely már be van terjesztve a Parlamenthez, nem azonos az államháztartás reformjával, azonban ebben van az az eljárási rend, am elyet remélem, hogy rövidesen jóvá tudunk hagyni, s amely konkrétan meg fogja határozni azt a menetet, amelyben egy költségvetés jóváhagyásának minden évben végbe kell mennie. Én ezt a hármat összekapcsolnám: a kedvező gazdasági prognózisokat, hozzátéve a bizalmat, amely nélkülözhetetlen, az előbbutóbb megvalósuló államháztartási reformot, és az államháztartási törvény elfogadását, mert ha mindezek megvalósulnak – persze a legfontosabb a gazdasági prognózisok valóra válása – , akkor úgy vélem, hogy valóban ez az utolsó alkalom, amikor ilyen feszített légkörben kell a költségvetést megtárgyalnunk. De végső soron ennek a feszültségmentes poziciónak tulajdonképpen a küszöbén vagyunk. És én úgy vélem, ha itt most ennek az évnek a végén nem segítjük elő közösen e nnek a költségvetésnek – egy módosított változatának – elfogadását – mert nyilván módosító javaslatok lesznek – , ha ezt nem segítjük elő, az semmiképpen nem olyan irányban hat, hogy ebbe a végre elkövetkezendő kedvező pozícióba kerüljünk. Tehát úgy is foga lmazhatnék, hogy a küszöbén állunk valaminek, és most szögesen ellentétes lenne, ha a költségvetési vitát ezért nem január első napjaira, hanem – amint elhangzott – esetleg márciusra tolnánk ki. Úgy vélem, ez alatt a pár hónap alatt azokat az arányokat, am elyek ebben a költségvetésben vannak – ismétlem, hogy szükséges kisebb változtatásokkal, de az arányokat lényegében úgy sem tudjuk megváltoztatni, ezért egyetértek azokkal, akik alapvető nemzeti, gazdasági érdeknek tartják a költségvetés minél hamarabb tör ténő elfogadását. Ki kell térnem bizonyos partikuláris érdekeknek a megjelenésére. Nyilvánvaló, hogy ezek meg fognak ütközni egymással, de végső soron csak van egy adottság, egy beszorítottság, azaz egyes területekre nem lehet többet adni úgy, hogy másoktó l ne kelljen elvenni. Itt viszont a vitában – nem a mai napon, hanem a korábbi részében – partikuláris érdekként lett megfogalmazva még a világ gyémánttengelye is – a világ gyémánttengelye! Én úgy vélem, hogy a világ gyémánttengelye igazán a szolidaritás é s az aktív emberszeretet, és ez éppen nem szokott pénzügyi okok miatt kicsorbulni – éppen nem! A világ gyémánttengelye van tulajdonképpen minden törekvésben, amely ennek az országnak jót és mindig jobbat akar. Természetes, hogy törekednünk kell – ez képvis elői lelkiismereti feladatunk – minden részterületet legkorrektebb szabályozására, megoldására a költségvetésen belül is, és nyilván
