Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
784 kimerí tő választ kaptunk mind a szolgálatok vezetőitől, mind az illetékes miniszterektől. Akár a bizottság fordult levélben Boross vagy Gálszécsy miniszter urakhoz, akár csak magam intéztem a bizottság egy tagjaként írásbeli kérdést Gálszécsy miniszter úrhoz, a válasz mindkettőjüktől tárgyszerű és teljeskörű volt. Hadd hozzak szóba még egy kérdést, mielőtt a tulajdonképpeni indítványomra rátérnék, de azt hiszem, hogy meg kell tennem. Karácsony előtt Szokolay Zoltán képviselőtársunk, a nemzetbiztonsági bizottság a lelnöke bejelentette, hogy januárban lemond képviselői mandátumáról. Mindannyian tudjuk, volt már példa arra e Házban, hogy valakit alaposan gyanúsítottak ugyanazzal, amivel Szokolay Zoltánt (Bekiabálás: Költségvetés!) , de volt képviselő, akire ennél sokk al súlyosabb gyanú árnyéka vetült. A gyanúba kerülteknek azonban eszük ágában sem volt lemondani. Egyre inkább úgy tűnhetett, hogy ebben a mi szabadon választott Parlamentünkben az erkölcsi aggálynak igen csekély a súlya. Szokolay Zoltán az első, aki egy m orális ügyből kemény, egzisztenciálisan is súlyos következtetést vont le. Ez olyannyira szokatlan, annyira meglepő volt, hogy még találgatások is kezdődtek, és felmerült a gyanú, a vád, hogy a lemondás igazi oka más, ez csupán ürügy, és emögött valami súly osabb ok rejtőzik. Úgy gondolom, nem illendő egy ilyen komoly elhatározással kapcsolatban teret engedni a spekulációknak. (Bekiabálások: Ügyrend!) Engedtessék meg, hogy ezt a kérdést elmondjam, azt hiszem, ennek van olyan fontossága és morális súlya, hogy erről beszélhessek. (Bekiabálások: Költségvetés!) Mindjárt rá fogok térni. Úgy gondolom, nem illendő egy ilyen komoly elhatározással kapcsolatban teret engedni a spekulációknak. Szokolay Zoltán bejelentését úgy kell elfogadnunk, ahogy az elhangzott és el k ell ismernünk, képviselőtársunk döntésével egy kicsit helyreállítani Parlamentünk megrendült tekintélyét. Mi itt a Ház színe előtt többször is vitába keveredtünk egymással, így éppen egy éve például a nemzetbiztonsági költségvetés kapcsán. Annak ellenére a zonban, hogy politikai, világnézeti kérdésekben szöges ellentétben állunk egymással, a bizottsági munkában korrekt, kollegiális kapcsolatban voltunk. A bizottságban Szokolay Zoltán zárójelbe tette pártelkötelezettségét és ebben a szellemben vezette például alelnökként több hónapon át igen korrekt módon a bizottság munkáját. Azt gondolom – elnézést ezért a kitérőért – , ezt érdemes volt elmondani, fontos volt elmondani, és ha Szokolay Zoltán valóban távozik a Parlamentből, ez a közöttünk levő igen éles szemlé leti különbségek ellenére mégiscsak megjegyzendő, és azt gondolom, az ügynek vannak általános tanulságai, amelyeket azt gondolom, mindannyian komolyan kellene hogy vegyünk. (Általános taps.) ELNÖK (Szabad György) : Megkérem Kőszeg Ferencet, hogy a részletes vita… KŐSZEG FERENC (SZDSZ) Tisztelt Ház! Nincs könnyű helyzetben az, aki jelen pillanatban a biztonsági kiadások csökkentését javasolja. Az elmúlt napokban elkövetett merényletek érthető módon felkavarták a társadalmat. Ez már a témámhoz tartozik, hisze n a módosító indítványom a biztonsági kiadások csökkentéséről szól, csak a félreértések elkerülése végett. A repülőtérre vezető úton végrehajtott robbantással olyan terrormódszer jelent meg Magyarországon, amilyenről eddig jobbára csak külföldi híradásokbó l értesülhettünk. Kétségtelen, hogy a jogállam létrejöttével, a totális államvédelem elvének felszámolásával az ország terrorfenyegetettsége megnőtt. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a terrorcselekmények eddig azért kerülték el Magyarországot és a tér ség többi országát, mert itt olyan kiterjedt volt az állambiztonsági tevékenység.
