Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A betegszabadságról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VASS ISTVÁN (SZDSZ)
733 Kis Gyula úr hozzászólását ugyancsak megértem, mert Kis Gyula úr szándéka az, hogy ez ne következhessen be így, tehát gyakorlatilag Kis Gyula úr is a szabaddemokraták álláspontját támogatta. (Közbeszólás a jobb oldalról: Na ne!) Kupa Mihály pénzügyminiszter úr megnyilvánulását, azt pedig, már elnézést kérek, de felháborítónak tartom. Hát ha ez így van, akkor mi a nyavalyának fizetjük mi ezt az őrült magas járulékot, ha még külön biztosítást akarunk kérni vagy kötni az első három napra?! Hát ezt egyáltalán nem tudom elfogadni! A szakm ai érvelést azért tartottam szükségesnek elmondani, mert Hasznos Miklós úr úgy tüntette fel, mint hogyha nem szólnának valódi szakmai érvek amellett, hogy ez a törvény nem jó. 100%osan lehet állítani, hogy tartalmát tekintve ennek a törvénynek semmi köze a betegszabadsághoz. Még egyszer ismétlem, ez közönséges pénzügyi manőver. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Balás István képviselő úr a Magyar Demokrata Fórumtól. Felszólaló: Dr. Balás István (MDF) BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Ennyi szociális megközelítés után végre a jogász is szólaljon meg, hiszen elég régen szólalt meg ebben az ügyben valaki. (Zaj.) Az alkotmányügyi bizottság többségi álláspontjának ismertetése rendkívül sz űkre sikerült. Én ezt nem pótolni kívánom, de egy szempontra, melyet szem előtt tartottunk, rá kívánom irányítani a figyelmet. Mielőtt bárki azt hinné ebben az országban, hogy itt arról van szó, hogy a jelenlegi három nap emelkedik föl 25re vagy 10re, ez t a félreértést el kell oszlatni. Van ugyanis egy minimális különbség, ez pedig két szó. A mai szabályok szerint a munkáltató az első három napot fizeti. Aztán két hét múlva, ha a dolgozó beteg, újra fizeti az első három napot. Aztán ez ismétlődik. Ha egy évben 15ször megy a dolgozó betegség miatt táppénzre, 15ször három nap terheli a munkáltatót, vagyis 45 nap. Ezzel szemben azt mondja a javaslat pluszként, hogy ez a mostani szabály naptári évenként maximálja 20 napban, 25ben, illetve a módosító indítvá ny szerint naptári évenként 10 napban. Ezt a minimális apróságot kérem, hogy Palotás úr is és Hack Péter úr is jobban vegye figyelembe. Köszönöm. (Közbeszólás a bal oldalról: Már elhangzott! – Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Következik Vass István képvisel ő úr a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Vass István (SZDSZ) VASS ISTVÁN (SZDSZ) Jó, csak nyugalom… Pardon… (Derültség.) Köszönöm, Elnök Úr. Nyugalomra intettem a tisztelt Házat. (Derültség.) Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtá rsaim! Palotás János úr felszólalását én teljesen természetesnek tartom. A munkáltatónak jól átgondolt, természetes érdeke az, hogy ha felvesz egy munkavállalót, akkor az nála dolgozzon, értéket teremtsen. Semmi köze a munkáltatónak ahhoz, hogy ha a munkav állaló beteg, akkor miféle kötelezettségek járnak ezzel. Ezeket a kötelezettségeket neki nem kötelessége magára venni. Ez egy olyan körülmény, ami teljes abszurditás. Az, hogy ez máshol a világon működik… egyrészt az nem így működik, másrészt nem ilyen kör ülmények között működik. Hogyha valahol, egy jól működő gazdaságban, főleg magántulajdonra épülő, tőkeerős munkáltatók komoly értéket termelő munkahelyeken foglalkoztatják a munkavállalókat, és ott a munkavállalók nagyon erős szakszervezetei maguk harcoljá k ki ezt a kedvezményt, akkor ez teljesen érthető. Akkor képesek is arra, hogy ezt megvédjék, hogy ennek a
