Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A betegszabadságról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
732 Palotás képviselőtársunk tökéletesen megválaszolta öt perccel ezelőtt. Hiszen azt mondta, hogy eddig nála nem tehette meg egy munkavállaló azt, hogy egy évben 34szer vagy többször 3 napra elmegy. Mert ő nem alkalmazta. Ho l lehetett ezt megtenni? Az állami vállalatoknál, ahol nem mérték a költségeket, és az állami vállalatoknál, ahol bizony ma is előfodul, hogy a csőd szélén álló vállalatnál azokat a munkásokat, akik nem tudnak, akiknek nem tudnak munkát adni, azokat táppén zre küldik. Sajnos nagyon sokszor, nagyon sok helyen előfordult. Ilyet egy vállalkozó nem tesz. De sajnos ma Magyarországon tudomásom szerint az állami vállalatok igen jelentős százalékban találhatók még. És a munkáltatót, a munkáltató vállalkozót nem a be tegszabadság kifizetése az, ami arra fogja ösztönözni, hogy elküldje a munkavállalóját, hanem az, hogy az illető addig nem termel. Mert ez a nagyobbik összeg. Ez eddig is így működött a munkáltatóknál, akik vállalkozók, és ezután is így fog működni. Tehát nem a betegszabadságintézmény lesz az, ami ezt a gondolkodásmódot most mintegy varázsütésre megváltoztatja. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Fáklya Csaba képviselő úr a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszóla ló: Dr. Fáklya Csaba (SZDSZ) FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az eddigiekben elég jól körüljártuk a betegszabadság kérdését pénzügyi, törvényhozási, törvénykezési szempontból, azonban valójában szakmai érvek nem hangzottak el. It t arra gondolok – és amit mondok, azt Hasznos Miklós úrnak is válaszként szánom, és itt a beteg, illetőleg a betegséggel jelentkező vagy a betegszabadságot igénybe venni szándékozó szempontjából nézve a kérdést, azt kell mondanom – , hogy teljesen jogos a H asznos Miklós úr érvelése, hogy ez a törvénytervezet valóban nem hasznos az ezt igénybe venni szándékozók számára, mert ez nem betegszabadság. Ez egy egyszerű – tartalmát tekintve, s ami az indoklásból nagyon is jól kitűnt – , közönséges pénzügyi manőver, a melyik a költségeket ide vagy oda akarja hárítani. De nem rendelkezik a betegszabadság tartalmával. Mi lenne a betegszabadság, amiről én beszélek? Pontosan arról lenne szó, hogy beszólok a munkáltatómnak, hogy nem tudok bemenni dolgozni, mert ilyen, olyan bajom van. De ez csak az első három napra érvényes, az összes további lépésben pontosan ugyanazokat a cselekedeteket kell megtenni, mint a táppénz esetén. Tehát ami táppénz vagyis betegszabadság mentesítené a beteget és az orvost is a felesleges adminisztr ációtól, a tortúrától, a sorbanállástól, az egyáltalán nem változik. Az marad minden a régiben. Tehát gyakorlatilag a táppénzen levést elkereszteltük betegszabadságnak, annak érdekében, hogy a pénzátcsoportosítást ide vagy oda megtegyük. Szeretnék reagálni Török Gábor javaslatára is. Előrebocsátom, hogy én az ő javaslatával egyáltalán nem értek egyet. Ennek dacára azt kell, hogy mondjam, hogy mint gyakorló orvosnak, az ő érvelése állt legközelebb a valódi humánus meggondoláshoz, ahhoz, amit én a mindennapi gyakorlatban ugyancsak tapasztaltam. Teljes mértékben igaza van az indoklásban. Más kérdés az, hogy ez a betegszabadságolási törvény, ami szóban forog, valóban nem oldja meg a kérdést, és ezt legjobb volna félretenni, legjobb volna elfelejteni, és legjobb volna egy valódi betegszabadságról szóló törvényt meghozni. Tehát tulajdonképpen én is ugyanazt javaslom, amit Kovács Pál képviselőtársam javasol, hogy valóban ezt célszerűbb volna visszavonni. Az összes többi reakció, akik a kérdésben valójában érintettek voltak – célzok itt Palotás képviselő úrra – , amiket elmondott, az a miáltalunk előadottakat 100%ig igazolta. Mert én az ő hozzászólását indulatmentesen próbálom megítélni, ő valóban a munkáltatói racionalitás nevében beszélt.
