Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - SOLT OTTÍLIA (SZDSZ)
709 Az utolsó lehetőségét fogjuk elveszíteni ezzel annak, hogy a rendkívül sok szociális feszültség orvoslásának a mederben tartását meg tudjuk valósítani, hogy a Ház akarata érvényesülhessen ezeknek a szociális feszültségeknek a kezelésénél. A most tárgyalt paragrafusokat érintő módosító indítványaink másik rész e a társadalombiztosítás és a költségvetés kapcsolatáról szól. Az általános vitában igyekeztem kimerítően elmondani azokat a homályos pontokat vagy azokat a támadható pontokat, amelyek az államháztartásnak e két nagy rendszere között fellelhetők. Igyekeztü nk módosító indítványainkkal javítani a társadalombiztosítás pozícióját, mégpedig nemcsak azért, mert ez a pozíció általában nagyon ingatag, hanem azért is, mert a társadalombiztosítás és a költségvetés kiadásait illetően szem előtt tartottuk azt a hirtele njében beterjesztett törvényjavaslatot is, amelynek a megszavazására – ha minden igaz – a mai éjszakán kerül sor. Nevezetesen a 25 napos betegszabadság vállalati finanszírozását, illetve az ennek alternatívájául felkínált 2,5%os járulékemelést. A Szabad D emokraták Szövetsége ennek a törvényjavaslatnak mind a két formáját elveti, mégpedig azért, mert úgy tartjuk, hogy a társadalombiztosítás hiányát és a pénzügyi ingatagságát helyes kormányzati intézkedésekkel, a költségvetés és a társadalombiztosítás között i kapcsolat jó szabályozásával meg lehet oldani anélkül, hogy plusz forrásbevonásokat kellene elképzelnünk, ahelyett, hogy újabb terhet raknánk a gazdálkodó szféra nyakába, a már amúgy is magas társadalombiztosítási terhek mellé. Nemcsak azért ellenezzük a pluszforrás megcélzását és az ezzel összefüggő költségvetés, illetve társadalombiztosítás közötti kapcsolatokat, mert politikailag elfogadhatatlannak tartjuk, hogy ezt szinte szilveszter előtt néhány órával tudassák a Parlamenttel és az ország közvélemény ével az előterjesztők; nemcsak azért, mert immorálisnak tartjuk az amúgy is aránytalanul nagy terhet viselő, még fizetőképes gazdaságnak az újabb terhelését, hanem azért is, mert nem reméljük ettől az intézkedéstől, ettől az új törvénytől a társadalombizto sítás pénzügyi helyzetének a javulását. Éppen fordítva: a kintlévőségek növekedését várjuk tőle, pontosabban attól félünk, hogy az amúgy is ugrásszerűen növekvő kintlévőségek tovább fognak nőni a jövő évben, és ahelyett, hogy a társadalombiztosítás pénzügy i helyzete javulna, radikálisan romlani fog. Éppen ezért tehát még egyszer mondom, a társadalombiztosítás és a költségvetés közötti kapcsolatot igyekszünk módosító indítványainkkal úgy korrigálni, hogy ezek garanciát nyújtsanak arra, hogy a társadalombizto sítási alap pluszforrásbevonás nélkül is meg fog tudni állni a lábán valahogy a jövő évben. Két ilyen nagyon fontos pont van: Az egyik az a tartozás, amelyet a költségvetésnek 1992. december végéig kell megfizetnie a társadalombiztosítási alap, és amelybő l a társadalombiztosítási alap mindeddig szolid, de biztos kamatbevétele volt. Ez a pénz – hogy az emlékezetükbe idézzem – egy kényszerhitelezés, egy társadalombiztosítási alapra rákényszerített kétszeres kényszerpályának az eredményeképpen került a költsé gvetéshez. Az egyik kényszer az egészségügy átcsoportosítása volt a társadalombiztosítási alaphoz, ez az ún. forráscsere, a másik kényszer pedig az, hogy a forráscsere ellenére az 1990es esztendő első három hónapjában a családi pótlékot változatlanul a tá rsadalombiztosítási alap finanszírozta. Úgymond ebből likvid tartalékalapot képezvén, amelyet azonnal kihelyez hitelbe a költségvetéshez, a költségvetés '92 végéig megadja, és addig kamattal fogja honorálni, méghozzá évi 4 milliárd forintos kamattal ezt a kölcsönt. Ily módon a társadalombiztosítás likvid tartaléka, vagyona nőni fog. A Kormány váratlan manővereket képzelt el ezzel a 14,7 milliárdos tartozással, amelynek a történetét – önök előtt voltak ezek az indítványok, csak talán nem kaptak kellő figyelm et – felidézném. Az első felvonásban a Kormány váratlanul azzal állt elő, hogy ezt a 14,7 milliárdot nem fizeti ki, hanem helyette vagyonnal ruházza fel a társadalombiztosítást 14,7 milliárd forint értékben.
