Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. az alkotmányügyi törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója:
683 egykét szót, hogy ők ezt nem támogatják, majd szavazásra került sor, s anélkül, hogy igazából megtudtuk volna az érveket, leszavazta a bizottság ezeket a javaslatokat. A köve tkező kör, amelyről beszélni szeretnék, az olyan típusú képviselői indítványok, amelyekben a képviselők le kívánták szűkíteni azt a felhasználási kört, amelyet a költségvetési törvényjavaslat szerint egyegy címzett kapott volna. Egyegy példát is mondok. Rózsa Edit például a szociálpolitikai feladatokra adott pénzek felosztását szerette volna, nem korlátozni, hanem meghatározni, hogy életkori bontásban kerüljenek ezek felhasználásra. Nyilvánvaló, hogy a javaslat mögött szociálpolitikai megfontolások húzódt ak. Vagy pedig Szili Sándor nevét szeretném itt példaként említeni, aki azt javasolta, hogy a belföldi gépjárművek után járó adó, a települési önkormányzatok számára járó adó felhasználását a törvény korlátozza, mégpedig oly módon, hogy ezt csak utak építé sére és utak karbantartására lehessen felhasználni. A bizottság többségi álláspontja szerint, bár senki nem vonta kétségbe az ilyen típusú indítványoknak a jóhiszeműségét és a jószándékát, a bizottság többsége arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem len ne célszerű a törvényben eddig meghatározottaknál tovább korlátozni azt, hogy az egyes címzettek hogyan és miképpen tudják felhasználni ezeket az összegeket. Ezért ilyen megfontolásból nem támogatta a bizottság az ilyen típusú javaslatokat. A következő cso port, amelyről beszélni szeretnék, szintén egy típusú – hogy mondjam – , egy képviselőcsoport – nem pártról beszélek – előterjesztéséhez fűződik. Futaki Géza, Kádár Péter és Pelcsinszki Boleszláv nyújtottak be egy csomagot a költségvetési törvényhez, amelye k közül az egyik típusú indítványköteg akként foglalható össze, hogy miközben a törvény egyegy feladatra egy főre kíván megállapítani költségvetési juttatásokat, addig a három szabaddemokrata képviselő azt javasolta, hogy minden települési önkormányzat, a mely egyébként részesedne ezekből a költségvetési pénzekből, egy minimumot kapjon akkor is, ha egyébként az egy főre eső kvóta alapján kevesebb összeget kapna, mint amit ők javasolnak. Talán ez egy kicsit komplikált volt, egy példát hadd hozzak föl. Egy óv odai ellátásra a költségvetési törvényjavaslat 19 ezer forintot irányoz elő. Ők azt javasolják, hogy azok a települési önkormányzatok, amelyek óvodát tartanak fönn, mindenképpen kapjanak 950 ezer forintot, függetlenül attól, hogy hány fő jár azon település i önkormányzat illetékességi területén óvodába. Na most a Kormány képviselői, és ennek nyomán a bizottság többségi véleménye elismerte, hogy azokban az óvodákban – hogy maradjunk ennél a példánál – , ahol kevés óvodás gyermek van, ott a fajlagos költség, az egy főre eső költség nagyobb, mint más óvodákban, ahol több gyerek van. Azonban úgy gondolták, hogy ezek a költségvetési juttatások nem címzett pénzek, ezekkel az önkormányzat szabadon rendelkezik, ezért módjuk van az önkormányzatoknak arra, hogy belső er őforrásaikat átcsoportosítsák. Ezért ebből a megfontolásból többségi szavazással a bizottság ezeket az indítványokat szintén nem támogatta. A legnagyobb csoportot – amelyet szeretnék megemlíteni és amelyet a bizottság nem támogatott – abban szeretném össze foglalni vagy úgy foglalom össze, hogy szakszerűtlenség okán. És megint hadd mondjam azt, hogy itt nagyon sok jóindulatú és nyilvánvaló jószándékú indítvánnyal találkoztunk. Olyanokkal azonban, amelyeket egyszerűen az alkotmányügyi bizottság, amely végül i s felelős azért, hogy egy törvény szakmailag hogyan néz ki, egyszerűen nem támogathatott. És gondolják meg képviselőtársaim, hogy ha az alkotmányügyi bizottság mindegyik ilyen javaslatra saját maga készít egy előterjesztést, akkor még mindig az első ötvenn él tartanánk, és akkor nemhogy 1991. december 31ére, de még '92. júniusára sem lenne költségvetés. Az alkotmányügyi bizottság nem egy kodifikációs bizottság. A kodifikációt a Kormány végzi el, illetőleg az a képviselőtársunk, aki indítványt terjeszt elő. Neki kutya kötelessége ezt szakmailag korrektül előkészíteni. Engedjék meg, hogy egykét példát mondjak. Olyan példákat választottam ki, ahol a jóhiszeműség nem is vonható kétségbe, ezért azt kérem képviselőtársaimtól, akinek a nevét mondom, ezt ne támadás nak vegye, hanem inkább annak, hogy vonja le a megfelelő konklúziót és legközelebb hasonló ötleteit jobban előkészítve nyújtsa be annak érdekében, hogy a bizottságok támogathassák.
