Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. az alkotmányügyi törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság előadója:
684 Nyerges Tibor képviselőtársam nyújtott be nagyon nagy számmal indítványokat , amelyeknek az a lényege, hogy míg a költségvetési törvényjavaslat egyegy költségvetési pénzt egy főre megállapítva határozott volna meg, addig Nyerges Tibor ezeket általánosságban kívánta megfogalmazni. Hadd mondjak megint erre egy példát. A költségveté si törvényjavaslat a gyógypedagógiai intézeti ellátást egy főre állapította volna meg, képviselőtársunk csak azt mondta volna, hogy a gyógypedagógiai intézeti ellátásra en bloc nem is tudom hány tízezer forintot állapítson meg az Országgyűlés. Ugyanez vona tkozik a nemzetiségi ellátásra. A törvényjavaslat fejenként állapítaná meg, ami követhető, végrehajtható norma lett volna, képviselőtársunk csak általában nemzetiségi ellátás címen állapítana meg összegeket. De ugyanez vonatkozik szakmunkástanulók elméleti és gyakorlati oktatására – azt hiszem, megint ilyen tízezer forintokról van szó. Ez nem végrehajtható. Második példám ehhez a kérdéskörhöz Katona Kálmán képviselőtársunk, aki azt javasolta – hogyan mondjam, ilyen szépirodalmian kifejezve, azért mondom, ho gy szépirodalmian, mert nem törvényszerűen fogalmazta meg – , hogy a privatizációs bevételkre és a privatizácós költségekre utaló szövegrészt a Parlament hagyja ki. Tehát nem mondta meg azt, hogy pontosan melyik szövegrészhez; nem tett le szövegszerű javasl atot. Az alkotmányügyi bizottságban az az egyhangú vélemény alakult ki, hogy a bizottsági és a képviselői munka nem egy ötletdömping, hogy ha valami eszünkbe jut, akkor leülünk és beterjesztjük, hanem ezeket törvényszerűen, szakszerűen meg kell tudni fogal mazni, és ha ezek érdemben megfelelőek, a bizottság szívesen támogatta volna őket. A következő témakört, amelyről szeretnék beszélni, Boros László képviselőtársunk terjesztette elő – nem látom, bocsánatot kérek, ott kerestem a képviselői helyén, itt van. E nnek az a lényege, hogy a költségvetési törvényjavaslat az önkormányzati hozzájárulásoknál megállapít térségi feladatokat, és itt javasolta a megyéket és a fővárosokat, mint címzetteket kiegészíteni a megyei városokkal. Na most a bizottságban nagy vita ala kult ki arról, hogy mit kezdjünk ezzel a problémakörrel, hiszen több képviselőtársam is megfogalmazta azt az aggályát, hogy a "térségi feladat" egy jogilag nehezen meghatározható kifejezés, a megye, a főváros, sőt, a megyei város mellett is sok település e llát városi feladatokat, tehát nagyon nehéz ebből kiindulni. Ezért egy olyan kompromisszum született, amit a bizottság meg fog fogalmazni, amely kihagyja azt a terminus technicust, hogy térségi feladatok ellátására, hanem meg fogja nevezni, ha jól emléksze m, megye, megyei város és főváros, megyei jogú város, elnézést kérek. A következő témakör, amelyet az egyik legfontosabbnak ítélünk a bizottsági vita során, az állami garanciák kérdése. Itt A társadalombiztosítás és a költségveté s kapcsolata című fejezetről van szó. Nagyon sok módosító javaslat érkezett a képviselők részéről. Ebből a legradikálisabb, ha tetszik, a legszélsőségesebb Kis Gyula képviselőtársam javaslata volt, aki azt javasolta, hogy a költségvetés garantálja azt, hog y a társadalombiztosítás kiadásai teljesítésre kerülnek akkor is, ha a bevételek erre nem nyújtanak fedezetet. Hangsúlyozom, több indítvány érkezett, ez volt – mondjuk – a legradikálisabb. Egy alapkérdést kellett eldöntenünk ebben a bizottságban, és nagyon nehéz volt a döntés felelősségét magunkra vennünk. Úgy éreztük, hogy a rendszerváltozásnak az egyik legalapvetőbb kérdésére kell választ adnunk, amikor abban a kérdésben döntünk, hogy egyre inkább a magánszférába, tehát a közjogi értelemben magánszférába átminősülő társadalombiztosításért a költségvetés adjone garanciát vagy pdig ne adjon garanciát. Nyilvánvaló, hogy a magánszemélyeknek a költségvetés nem fog adni garanciát, akkor milyen jogcímen és milyen megfontolásból adjon a társadalombiztosításnak. A Kormány elmondta a véleményét, amelyet röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy a Kormány egyelőre nem kíván kivonulni erről a területről, azonban garanciát sem kíván nyújtani a társadalombiztosítási kiadások fedezésére, hanem egy átmeneti megoldást nyújt a Parlament számára, amelynek az a lényege, amit a törvényjavaslat 19. §a foglal magában, mégpedig az, hogy a társadalombiztosításnak módja van arra, hogy kamatmentes hitelt kapjon és ebből az átmeneti
