Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 23. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 5. napja - Bejelentés: Tóth Sándor jegyző - A szövetkezetről szóló törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZABAD GYÖRGY, az Országgyűlés elnöke: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - UGRIN EMESE, DR. (FKgP
450 kezelésre, milyen formában fog ez valóban szociálpolitikai célokat szolgálni, félő, ho gy esetleg az ipari szövetkezetek esetében ezek a régi struktúrák: szövetkezeti vagyonkezelő egységek, fenn fognak maradni. Ugyanakkor viszont – amelyik már a 4. § (3) bekezdésében jelenik meg – érthetetlennek tűnik egy másik kérdés: miért tesz különbséget a törvény a kisszövetkezetek és a nagy ipari szövetkezetek között. Ez annál is inkább izgalmas, hiszen – talán tudják – az eltelt években a kisszövetkezetek előnyösebben voltak megítélve, mint az ipari szövetkezetek, és nem egy nagy ipari szövetkezet alak ult át ezért mesterségesen kisszövetkezetté. Csak egy példát talán, amely eléggé ismert: a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet, amelyik 700 tagjából 600at átminősített alkalmazottnak, 100at megtartott szövetkezeti tagnak. Ez egy olyan előnyt adott enne k a szövetkezetnek, hogy béralapot tudott fejleszteni, kiadta a dolgozóknak a részjegyet. A törvény eredeti javaslatát tekintve pedig most ez a 600 ember ugyanúgy visszaléphet – aki részjegyeit, üzletrészeit kiváltotta, megkapta, magasabb fizetést kapott – , visszatagosítható ugyanúgy, mint azok az emberek, akik a kockázatot is vállalva ezeket az előnyöket nem élvezték. Ezt méltánytalannak tartjuk, és módosító indítványunkat ezekkel a megkülönböztetésekkel kapcsolatosan nyújtottuk be, figyelembe véve a tagi kockázatot vállaló embereknek is a helyzetét. Felmerült az a gondolat – természetesen ez az indoklásból nem derült ki – , hogy esetleg ez a megkülönböztetés abból fakad, hogy az ipari szövetkezetek kaptak volna állami támogatást. Azt viszont illő tudni, hog y nagyon kevés szövetkezet kapott állami támogatást – ami pedig volt, azt az OKISZon keresztül 85 – 88 között teljesen megváltották – , tehát ez sem magyarázat arra, hogy a törvény eredeti 4. §át megtartsuk. Volt egy harmadik módosító javaslatunk, amely a v agyonnevesítésben részesülők körét – a 6. és a 10. § – kizárólag csak a tagsági viszonyhoz kötötte, és a tagsági viszonyban eltöltött időhöz, ugyanakkor azonban nem érinti azoknak a körét, akik munkájukkal, tudásukkal járultak hozzá a vagyon felhalmozásáho z. Ez – véleményünk szerint – az ipari szövetkezeteknél sokkal élesebben jelenik meg, mint a mezőgazdasági szövetkezeteknél, hiszen egy ipari szövetkezet fennmaradását, a piacon való maradást, a termékfejlesztést, a műszakiértelmiségi munka erősen meghatá rozza. Ezeknek az embereknek a tagosításból való kimaradása vagy hátrányos helyzete, úgy érezzük, hogy indokolatlan és méltánytalan, és a jövőben kifejtendő munkájukat is nagymértékben befolyásolhatja. Ugyanakkor felmerül az a gondolat, hogy esetleg az ind oklásban benne van, hogy a jelenlegi vezetőség a tagosításkor – ha közgyűlés kezébe adjuk ezeket a jogokat – esetleg zsarolhatná a tagságot, vagy kézben tarthatná. Úgy gondoljuk, hogy ez a veszély nincs jelen, hiszen a törvény értelmében új választásokat k ell tartani. Teljes mértékben a tagság fogja eldönteni, hogy igazában kiket fogad el hiteles vezetőinek, hiteles embereinek. Van még egy nagyon fontos pontja ennek a törvénytervezetnek, amely véleményünk szerint visszaélésre ad alkalmat: ez a 7. § (1) beke zdésének a) pontja, amely azt mondja ki, hogy akik 1987. december 1je után szövetkezeti tagságukat megszüntették, bejelentés alapján visszanyerhetik tagságukat. Az előbbi szarvasi példát idézve – de számtalan hasonló szövetkezeti példát tudnánk elmondani az ipari területen működő szövetkezetek esetében – úgy gondoljuk, hogy nem mindegy, hogy valaki önként vállalta a korábbi tagsági viszony megszüntetését, vagy erre felszólították bizonyos más meggondolások alapján. Mert azok az emberek, akik önkéntesen vál lalták a kilépést és élvezték a kilépéssel járó összes anyagi előnyt abban a pillanatban, azoknak az embereknek nem valószínű, hogy méltányos most ugyanazokat a jogokat és lehetőségeket személy szerint is visszaadni, kockázatot nem vállalva, mint azoknak, akik benne voltak és vállalták azt, hogy nem nyúlnak az előnyökhöz és a pénzükhöz. A 10. § (83) bekezdésében szintén egy módosítást javasoltunk. A korábbi jogszabályok alapján 1988. december 31ei vagyon 50%a a részjegytőke és a célrészjegytőke kivételéve l már felosztásra
