Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 23. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 5. napja - Bejelentés: Tóth Sándor jegyző - A szövetkezetről szóló törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
438 Sajnos még nem láttam a bizottsá g jelentését, ezért még ezeket az adatokat nem ismerem, nem tudom, hogy egyáltalán foglalkozotte ezzel a kérdéssel a bizottság. Mindenesetre a FIDESZ parlamenti frakciója Szeleczky Zoltán módosító javaslatait támogatni fogja. Mádi László képviselőtársam, aki a FIDESZ parlamenti frakciójának a tagja, módosító javaslatot adott be az átmeneti törvény azon szakaszához, amely arról rendelkezik, hogy az átmeneti törvény működési ideje alatt a szövetkezetek a szövetkezeti tagokkal kötött munkaszerződéseiket, munk aviszonyaikat indokolás nélkül felmondhatják. Módosító javaslata két részből állt. Az egyik része azt indítványozta, hogy ebben az időszakban a felmondásra a Munka Törvénykönyvében foglalt szabályok vonatkozzanak. Ezt a részét a módosító javaslatnak a bizo ttság elfogadta. A másik részét viszont, ami azt indítványozta, hogy a munkaviszonyt felmondani csak a végkielégítésre vonatkozó szabályok alkalmazásával lehessen, nem fogadta el a bizottság. Én azt hiszem, hogy ennek az oka az volt, hogy a bizottság abból indult ki, hogy a jövőben a szövetkezeteknek valódi szövetkezetekké kell válniuk, ami azt jelenti, hogy a szövetkezeti tagoknak a szövetkezethez fűződő kapcsolataiban a meghatározó a tulajdonosi mivoltuk kell hogy legyen, nem pedig a munkavállalói mivoltu k. Ugyanakkor viszont szerintem nem lehet eltagadni azt, hogy jelenleg a szövetkezeti tagoknak a szövetkezetekhez fűződő kapcsolatában meghatározó a szövetkezeti tagoknak a munkavállalói mivolta. Ugye, a Munka Törvénykönyv módosításával mindazoknak, akikne k a munkaviszonya megszűnik egy adott gazdálkodó szervezetnél, végkielégítést kívánunk adni. Ugyanakkor viszont e szerint a szabály szerint nem járna végkielégítés a szövetkezeti tagoknak, pedig az ő helyzetük sokkal kilátástalanabb. Hiszen többségükben és elsősorban mezőgazdasági szövetkezeti tagokról van szó, akik vidéken lényegesen nehezebben fognak tudni munkát találni, mint például azok, akik városokban veszítik el a munkahelyüket, lényegesen szorosabban kapcsolódott eddigi életük a szövetkezetekhez, m int más munkavállalóknak. Ezért én azt gondolom, hogy feltétlenül szükséges a szövetkezeti tagokra is a végkielégítés szabályainak kiterjesztése. Enélkül, ha ez nem történik meg, azt hiszem, igen nagy társadalmi feszültségek keletkezhetnek, illetve az átme net időszakában a munkahely megszűnésével való fenyegetettség talán még azt is eredményezheti, hogy sok szövetkezeti tag nem fogja tudni a tulajdonosi érdekeit megfelelően képviselni a szövetkezet átalakulásának a folyamatában. Egy általam beadott másik mó dosító javaslatról már az általános vitában beszéltem, most csupán röviden szeretném az akkor elmondottakat részben megismételni, illetve emellett újabb érveket felhozni. Elsősorban azért merészkedem újra a Ház elé ezzel a módosító javaslatommal, mert azt remélem, hogy ezt a módosító javaslatomat a kormányzópárti képviselők nagy többsége is, a Kisgazdapárt képviselői pedig mindenképpen támogatni fogják. Ez a módosító javaslatom arra vonatkozik, hogy egészítsük ki a kárpótlási törvényt. A kárpótlási törvény nem rendelkezett arról, hogy a földárverések, a licitálások legutolsó időpontja mi legyen. Erre a végrehajtási rendelet vonatkozott, amelyik március 30át jelölte meg legutolsó időpontként. A most tárgyalt törvény, az átmeneti törvény viszont 1992. decembe r 31ig érvényes, tehát az a furcsa helyzet adódhatna, hogy már befejeződtek a szövetkezetek átalakulásai, de még nem értek véget a licitálások. Miért probléma ez? Azért probléma, mert az átmeneti törvény azt mondja, hogy a kárpótlás céljára kijelölt földt erületeket abban az esetben, hogyha azok a licitáláskor nem találnak gazdára, nincs aki megvegye ezeket, vissza kell adni a szövetkezetnek. Ugyanakkor viszont a szövetkezetek átalakulása vélhetően eddigre már mindenképpen be fog fejeződni, tehát nem lesz k inek visszaadni abban az esetben, ha mondjuk a szövetkezet megszűnik, és a szövetkezet helyett ezer magángazdálkodót találunk már csak. Vagy ha a szövetkezet szétválik több darabra, akkor sem lehet majd nagyon könnyen visszaadni ezeket a földeket, hiszen a kárpótlás céljára kijelölt földek a település egy bizonyos részén lesznek megtalálhatók. Lehet viszont, hogy azok, akiknek a tulajdonába kellene adni ezeket a földeket, azok már éppen a település másik részén szereztek földtulajdont. Lehet, hogy a szövetk ezet olyan módon vált szét, hogy csak egész térségekre kiterjedő
