Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 23. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 5. napja - Bejelentés: Tóth Sándor jegyző - A szövetkezetről szóló törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - SZELECZKY ZOLTÁN, DR. (MDF)
436 Köszönöm szépen. Következik Szeleczky Zoltán képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórumtól. Felszólaló: Dr. Szeleczky Zoltán (MDF) SZELECZKY ZOLTÁN, DR. (MDF) Tisztelt Eln ök Úr! Tisztelt Ház! Jövőre lesz 120 éve annak, hogy az Amerikai Egyesült Államokban – a világon először – megalapították az első nemzeti parkot: a Yellowstonet. Minden országnak vannak olyan részei, amelyek különleges szépségénél, különlegességénél, külö nleges kincsei következtében az ország lakóinak nemzeti kincsét jelentik, amelyeket különösen óv, különösen gondoz. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy hazánkban is a magyar irodalomba a szabadság jelképeként vonult be a Hortobágy vagy a Nagykunság pusztasá ga, vagy gondoljunk a borókás kiskunsági homokdombokra, vagy az aggteleki – gyönyörű – cseppkőbarlangra. De megemlíthetjük – és ezeket nemzetközi egyezségek is védik – azokat a helyeket, ahol a vonuló madarak megpihennek: így például a Velenceitó nádrenge tegét, vagy pedig a nemzetközi ökológiai kísérletek színteréül is szolgáló pilisi hegységet. Mindezek tehát olyan területek, amelyek különleges védelemre szorulnak. Nem olyan rég, az újságban megjelent egy hí r, hogy a nemzeti parkok nemzetközi felügyeletét ellátó IUCNszervezet a magyarországi nemzeti parkokat visszaminősítette, és egy jóval alacsonyabb kategóriába: az úgynevezett tájvédelmi körzeti kategóriába minősítette, tudniillik a nemzeti parkokra nagyon szigorú nemzetközi előírások vonatkoznak. Előírják, hogy nagy részének állami tulajdonban kell lennie, természetvédelmi szervek kezelésében, és ezeken a területeken gazdálkodás nem folyhat, vagy csak nagyon korlátozott és kontrollált körülmények között. A z idő tájt azok az újságolvasók is felkapták erre a fejüket, akik eddig nem is igen hallottak nemzeti parkokról, és egy kicsit valamennyien a nemzeti becsületünk csorbításának éreztük ezt a visszaminősítést, amely azóta – szerencsére – függőben van hagyva, és ránk van bízva, hogy vajon teljesíteni tudjuke ezeket a követeléseket. A magyar Kormány programjának egyik legtökéletesebben, legjobban kidolgozott része a környezetvédelmi program – ezt még az ellenzéki képviselők is elismerik – , ugyanakkor, éppen ta lán a tökéletessége folytán – még a kormánypárti képviselők is elismerik, hogy ebből a programból nagyon keveset sikerült mind ez idáig teljesítenünk. Törvényalkotói munkánkban az első sikert – amely arra mutat, hogy ez az új ökologikus szemlélet terjedni kezd – azzal értük el, hogy a kárpótlási törvényben sikerült a fokozottan védett területeket és nemzeti parkokat a privatizáció alól kivonnunk, ezzel azonban csak fél sikert értünk el. Ha ugyanis most az előttünk levő szövetkezeti törvénnyel nem sikerül ez eket a területeket megóvnunk, akkor az előző sikerünk is teljesen eredménytelen marad. Emlékezetükbe idézném, hogy a törvénytervezet – amely előttünk van – a szövetkezeti földterületet négy kategóriára osztja fel, négy kategóriát jelöl ki. Az egyik: a jele nleg is a tagok tulajdonában levő földterület; a másik: a tagok és alkalmazottak számára létrehozott földalap; a harmadik: a kárpótlási törvény licitálására kijelölt terület, és a negyedik pedig: jelenleg a szövetkezet kezelésében élő állami tulajdonú terü letek. Az első három rész tehát privatizálódik. A törvénytervezet – nagyon helyesen – úgy rendelkezik, hogy az első három kategóriába nem sorolhatók, nem jelölhetők ki azok a területek, amelyek nemzeti parkokhoz vagy fokozottan védett területekhez tartozna k, és ezzel tulajdonképpen automatikusan az állami tulajdonú földterületeket ezeken a védett természeti területeken kell kijelölni. Igen ám, de mi történik akkor, ha ezek a szövetkezeti kezelésben lévő állami tulajdonú területek nem fedik le teljes egészéb en ezeket a területeket. A kimaradó rész tulajdonjogilag tulajdonképpen lóg a levegőben, mert az első három kategóriába nem sorolható be, tehát tulajdonképpen nincs tulajdonosa. Itt lenne most a történelmi pillanat, hogy ezeket a területeket állami tulajdo nba adjuk, és ezáltal megoldódna a védett területeknek az állami tulajdoni minősítése. Természetesen a szövetkezeteket – amennyiben
