Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 23. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 5. napja - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról rendelkező törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
397 Ugyancsak a módszerhez tartozik az a kérdés, hogy a Parlament egy évvel ezelőtt hozott egy olyan törvényt, amelynek a hatályát nem egy évre terveztük. Az adózás rendjéről szóló törvény nem jövedelemadótörvény, nem olyan tö rvény, amelyet évenként felül kell vizsgálni, hanem olyan módszereket tartalmaz, amelyeknek a stabilitásához nagyon komoly érdek fűződik. Teljes mértékben indokolatlan volt ezért az, hogy vagy a tavalyi feszített munkatempóban egy rossz törvényt hoztunk – az a tavalyi munkamódszerek kritikája – , vagy pedig az, hogy ha az a törvény mégsem annyira rossz, akkor miért kell most azt egy év után ismételten módosítani. Ugyancsak a törvénynek a jelentőségét és a Parlamentnek az ezzel kapcsolatos felelősségét érinti az a kérdés, hogy egészen egyszerűen komolytalan volt az az eljárás, amely itt tegnapelőtt este történt. Mielőtt egyetlen bizottság megvizsgálta volna ezt a jelentős számú módosítási csomagot, módosítási anyagot, amelyet a képviselők előterjesztettek, meg kezdődött, sőt majdnem befejeződött a részletes vita. Nem véletlen, hogy Mészáros István ebben a vitában nem volt hajlandó elmondani az álláspontját addig, amíg a bizottságok állást nem foglalnak a módosítási indítványairól. Teljes mértékben igaza volt. Il yen jelentőségű törvénynél a Parlament komolyságát veszélyezteti, hogy ha ilyen eljárásokra kerül sor: hullafáradtan este, mindenféle előkészítés nélkül. Éppen ezért a tegnapi bizottsági vitáknak ebben a körben nagy jelentőségük volt, és tulajdonképpen a r észletes vitának az ezt megelőző részét alig lehet figyelembe venni. Az alkotmányügyi bizottságban a módosító javaslatoknak nagy részét áttekintettük. A módosító javaslatok körében több olyan van, amelyre feltétlenül kérem, hogy a kormánypárti képviselőtár saim figyeljenek oda. Egészen egyszerűen olyan széles körű vagyonnyilatkozatkészítési kötelezettséget, illetőleg adóbevallási kötelezettséget tartalmaz ez a jogszabály, hogy az ország lakosságának a jelenleginél sokkal nagyobb részét vonja be ebbe a nyilv ántartási rendszerbe, sokszor teljesen értelmetlenül. A kérdésemre megfelelő választ nem kaptam, hogy ez egyáltalában az államnak mibe kerül a költségvetésnél. Az, hogy csak azért kelljen bővíteni az adónyilvántartási apparátust, a nyilvántartási rendszere ket, hogy még több papírt lehessen feldolgozni bármiféle adóeredmény nélkül, egészen egyszerűen adózás az adózás kedvéért, kidobott pénz az állampolgárok részéről. Ebben a körben szeretnék Mészáros Istvánnak néhány módosítási indítványával foglalkozni, ame lyet nem volt hajlandó a meglehetősen komolytalan szombat esti vitában elmondani. Sajnos nincs itt, ő nem tudja elmondani ezeket az észrevételeit. Lehetséges, hogy ő több kérdéssel is kívánt volna foglalkozni. Én azt a három témát emelem ki, amely az alkot mányügyi bizottság ülésén tegnap elég élesen felvetődött. Az egyik probléma a jövedelemadóbevallási kötelezettségnél az eddigi minimumnak az eltörlése. Gyakorlatilag olyan széles kört érintene a jövedelemadóbevallási kötelezettség, amelynek egy nagyon je lentős része semmiféle adót nem fog fizetni. Nyilvántartásokat kell készíteni, az embereket ez irritálni fogja, sok ember egészen egyszerűen nem fogja tudni megfelelően elkészíteni: pénzbe kerül az államnak, zavarja az embereket, és semmi anyagi haszna nem lesz. Ebben a körben meg kell jegyeznem, hogy ha például két koldust egymás mellé állítok, az egyiknek van lakása, a másiknak nincs, aki csövezik, viszonylag kedvezőbb helyzetbe kerül ebből a szempontból, mert csak jövedelemadóbevallást kell tenni, mint a másik, akinek azonban véletlenül van valamiféle lakása, és annak már vagyonnyilatkozatot is kell tennie ezek után. És itt térek át a másik kérdésre. A vagyonnyilatkozat körének az ilyen, feltétlenül óriási mértékűre való kiszélesítése öncélú kafkaiorwel li megfontolás, hogy minél több információ álljon az államnak a rendelkezésére az emberekről. Semmi értelme. Meg kell jegyeznem, hogy a konkrét megvalósítás körében is hajmeresztő ötletek vannak. Így például Magyarországon köztudott, hogy a lakásbérlet biz onyos körben valóban vagyoni értéket jelent. Mivel az adónyilatkozat védi az adózót több tekintetben, természetesen lehetővé kell tenni, hogy ha őneki értékes lakásbérlete van, azt feltüntesse, de teljesen abszurd, hogy emberek csak azért tegyenek vagyonny ilatkozatot, mert nincs értéket jelentő lakásuk.
