Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 23. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 5. napja - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról rendelkező törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
398 Mire gondolok? A magánszemélyek tulajdonában lévő lakások nagyon jelentős részénél elhelyezési igény nélkül a lakást felmondás esetén el kell hagyni, mert így szól a szerződés. Ezen túlmenően vannak szolgála ti lakások, és még sorolhatnám. Hogyha nagyon szigorúan veszem, a Polgári Törvénykönyvnek a lakásbérletről szóló rendelkezései között ott van az albérlet is. Az már értelmezési kérdés, hogy vonatkozike rá vagy nem vonatkozik: ha a Btk.t komolyan veszem, akkor vonatkozik. Magyarul: hogyha a legszélesebb kört vesszük, gyakorlatilag a csövesek kivételével mindenkinek vagyonnyilatkozatot kellene tennie Magyarországon olyan érték után, hogy ha neki csak lakásbérlete van, amelynek semmiféle adóvonzata nincs, se mmiféle értéke nincs. Természetesen a lehetőséget biztosítani kell, hogy ha valakinek van egy értékes rózsadombi bérlakása, amelyet esetleg a későbbiekben értékesít, és erről a vagyonról neki el kell számolnia, azt feltüntethesse, de emiatt kötelezővé tenn i, hogy Magyarországon mindenki, aki lakik valahol, vagyonnyilatkozatot tegyen, ez egészen egyszerűen hajmeresztő. Ebben a körben Mészáros Istvánnak van egy elhagyási indítványa, amelyet feltétlenül támogatni kérek. Ugyancsak másik kérdés a vagyonnyilatkoz at körében az újonnan bevezetésre kerülő, 200 000 Ftos készpénznek a bejelentési kötelezettsége, amelyről Varga Mihály már nagyon klasszikusan és a kijátszási lehetőségeket is életszerűen elmondva nyilatkozott, amely új elem a vagyonnyilatkozatnál. Eddig nem volt. Nem gondolták végig viszont a jogszabály szerkesztői azt, hogy ezt összhangba hozzák a korábbi jogszabálynak a takarékbetétről szóló rendelkezéseivel. Korábban volt abban ráció, hogy a takarékbetétet akkor lehetett figyelembe venni, hogyha a tito ktartás alól az érintett tulajdonos felmentést adott, mert ebben az esetben a bizonyítási lehetőség adva volt. De ha én ezt szembeállítom azzal, hogy most akárki akármennyi pénzt bejelenthet azzal a módszerrel, ahogy Varga Mihály az előbb elmondta, hogy es etleg valamiféle leendő illegális jövedelmeit előre tisztázza, hogyha még eddig neki esetleg nem volt ilyen kötelezettsége – mert ez új, a pénzbejelentési kötelezettség – abban az esetben az a furcsa helyzet áll elő, hogy a takarékbetétjét csak abban az es etben tüntetheti fel – hangsúlyozom, itt jogról van szó, nem kötelezettségről – , csak akkor tüntetheti fel, hogy őneki ez már megvan, hogyha felmentést ad a banktitok alól, ami a banktitkot ismételten súlyosan sérti. Ugyanis abban a betétkönyvben nem felté tlenül csak az ő pénze lehet. Lehet abban olyan pénz is, amelyről nem akar felvilágosítást adni. A vagyonnyilatkozatában nyilatkozhat arról, hogy a betétkönyvében ennyi pénz van, ahogy a készpénzről nyilatkozhat. Ebben az esetben természetesen, ha vita van , igazolhatja, hogy őneki a betétkönyvén mi áll, de egyszerűen a vagyonnyilatkozatot csak akkor adhatja meg a betétkönyvről, hogyha a felmentést is megadja a titoktartás alól. Ebből mi következik? Hogyha valaki nem akarja megadni a felmentést a titoktartás alól, ami egy egészen normális emberi magatartás mindenhol, ahol banktitok létezik, abban az esetben vagy hazudik egy nagyot, és azt mondja, hogy ez neki készpénzben van meg, mert az ellenőrizhetetlen gyakorlatilag, vagy ha nagyon lelkiismeretes, kiveszi a takarékbetétkönyvből azt a pénzét, aztán utána visszateszi. Mind a kettő teljesen formális, teljesen értelmetlen és fiktív állampolgári magatartást kíván meg. Ezeknek a kérdéseknek a körében Mészáros Istvánnak és Matyi Lászlónak megfelelő módosítási indí tványai vannak. Nagyon kérem a kormánypárti képviselőket is, hogy amikor erről a kérdésről döntenek, arról, hogy vane értelme ilyen óriási mértékben kiszélesíteni a vagyonnyilatkozatadásra kötelezettek körét, ezzel embereket arra szorítani, hogy ténylege s, adószempontból értékelhető értékek nélkül is állampolgári kötelességként felesleges munkát végezzenek, vagy a másik oldalról, hogyha a banktitkot érintő kérdésekben például ezt a kettősséget, amely a takarékbetétre vonatkozó régi szabály és az új, pénzk észletre vonatkozó szabály között megvan, nem oldják fel, akkor számoljanak azzal, hogy az embereknek meglehetősen komoly morgásával kell számolniok. Röviden hivatkozni szeretnék arra a két alkotmányossági kérdésre, amelyet Varga Mihály is említett mind a banktitok körében, mind pedig a jogalkotás körében, a jogalkotási törvénnyel való
