Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 23. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 5. napja - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról rendelkező törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
395 Ebből tehát az szűrhető le, hogy alapjog csak akkor korlátozható, ha a korlátozás elkerül hetetlenül szükséges, a korlátozás és az elérni kívánt cél arányos, továbbá, ha a korlátozás a cél elérésére alkalmas. Na már most, hogy a vagyonnyilatkozattételi kötelezettség eleget tesze ezeknek a feltételeknek, az az általános vita során már kétséges sé vált. Hogy most csak egy szempontot, az alkalmasság szempontját ragadjam ki, erre egyértelmű nemmel felelhetünk. A javaslat 13 – 14. §a a törvény hatályos szövegét bővíti. Bár a javaslat általános indoklása utal arra, hogy a módosítást – idézem – elsősor ban a bevallani elmulasztott jövedelmek eredményesebb feltárása, az adójogszabályok szigorú betartása stb. indokolja. A javaslat 1314. §ához fűzött miniszteri indoklás szerint a valóságos adóalapok megállapításának egyik fontos eszköze lehet a vagyonnyil atkozat. Ennek érdekében bővíti ki a kötelezettek körét, a vagyonnyilatkozat tárgyi terjedelmét. Az indoklás szerint – ami a 8. oldalon található – a vagyonnyilatkozatra vonatkozó módosító rendelkezések nemcsak az adóhatóság információit szélesítik, hanem biztos kiindulási pontot jelentenek a jövőre nézve a jövedelmek ellenőrzéséhez. Eddig az idézet. Ez az állítás valótlan. A javaslat 14. §a az ÁFT 39. § (1) bekezdésének új szövegét úgy állapítja meg, hogy a javasolt b) pont szerint – ami a 6. oldalon talá lható – a vagyonnyilatkozattételi kötelezettség kiterjed – idézem – a 200 ezer forintot meghaladó készpénzvagyonra is. A javaslat (2) bekezdése szerint az adózónak a vagyonnyilatkozatban feltüntetett vagyont az adóhatóság felhívására igazolnia kell. Magya rázatra, gondolom, nincs szükség ahhoz, hogy belássuk, a javaslat által megvalósítandó vagyonbevallás olyan, mint amikor valaki szitával vizet hord. Egyszerűen képtelenség. A készpénzvagyon felhívás esetén való igazolása gyakorlatilag egyetlen módon lehets éges: annak bemutatásával, illetve megszemlélésével. Fel kell tételeznünk tehát, ha valaki egyszer is bevallja készpénzvagyonát, az soha többé nem költheti el, különben nem tudja bemutatni az adóhatóságnak. Ha pedig az adóhatóság nem veszi komolyan a törvé ny előírását, egy pár óra alatt mindenki legalizálhatja a jövőbeni illegális jövedelmét. A pénzt pusztán fizikai birtoklása alapján tulajdonosként legitimálja az, aki a birtokában tartja. Annak bizonyítása, hogy a birtokos nem tulajdonosa a bemutatott kész pénznek, jogi képtelenség. Ily módon mindenki akkora készpénzvagyont igazol, amennyi pénzt esetleg csak néhány órára kölcsön venni, elkérni, összeszedni képes, s ezzel a jövőre nézve vagyonnövekedésének adómentességét biztosíthatja. Ezért tehát a javaslat által kitűzött cél, miszerint biztos kiindulási pont a jövőre nézve a jövedelmek ellenőrzéséhez, ennek eléréséhez a javasolt eszköz teljességgel alkalmatlan. Ennek az alkalmatlan eszköznek a bevezetéséhez kívánja a javaslat törvény útján az adóhatóság rend elkezésére bocsátani az állampolgárok túlnyomó többségének teljes vagyoni átvilágítását, ami sérti az Alkotmánybíróságnak általam idézett határozatát. A javaslat által bevezetni kívánt vagyonnyilatkozat tehát egyértelműen alkotmányellenes. Módosító indí tványainkban arra tettünk kísérletet, hogy az eleve rossz és alkotmányellenes javaslat legrosszabb pontjait kiküszöböljük. Ettől függetlenül mégsem lehet kizárni, ha valaki ebben a kérdésben Alkotmánybírósághoz fordul, nem fogja esetleg az Alkotmánybíróság megsemmisíteni e rendelkezést. Módosító indítványaink között javasoljuk a tervezet 35. § (2) bekezdésének elhagyását. E pont szerint felhatalmazást kap a Kormány, hogy a már elemzett, mindenkire kiterjedő vagyonnyilatkozat benyújtásának időpontját rendele tben meghatározza. Az Alkotmány 8. § (1) bekezdése szerint az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. A vagyoni állapotra vonatkozó személyi adatok feldolgozásának szabályozása, az adatszolgáltatás elrendelése nyi lvánvalóan alapvető jogra vonatkozik, és már a jogalkotási törvény 5. § (1) bekezdése felvette a törvényhozási tárgyak közé a személyi nyilvántartást.
