Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 23. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 5. napja - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról rendelkező törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
394 hiábavaló, maximum arra jó, hogy ha az adózó véletlenül tévesen ad meg valamilyen adatot, a nyakába varrjanak egy kiadós bírságot. A jelenlegi statisztikai adatrendszer tartalmazza ezeket az adatokat, a cégnyilvántartásban sze replő adatokhoz bárki hozzájuthat. A cégadatok nyilvánosak, ez alapján dolgozik a KSH is, ez elérhető az adóhivatal számára. Nem világos továbbá, hogy bizonyos adatokat mire kíván az adóhatóság használni. Például mire kívánja használni a részvénytársaság e setleg több száz alapítójának adatát. A gyakran változó adatokat – például tevékenységi kör stb. – a cégbíróságon kívül az adózó mindig köteles bejelenteni az állami és az önkormányzati adóhatóságnak is. Ez mérhetetlen bürokráciát és költséget okoz a válla lkozónak. Szerintem éppen az egyik funkciója a cégjegyzéknek, hogy ebből mindenki – az állami szervek is – adatokat kaphatnak, nem kell meghatározatlan célú, párhuzamos adatgyűjtést végezni, illetve az állampolgár és a vállalkozó nem köteles párhuzamos ada tszolgáltatásra. Ezek után rögtön rá is térnék azokra a módosításainkra, amelyek a tervezet legvitatottabb kérdését és pontját, a 34. § (6) bekezdését érintik. A kötelező vagyonnyilatkozatról van szó. Az idézett pont így szól: Az a belföldi állandó lakhell yel rendelkező magánszemély, továbbá az a magánszemély, akinek belföldön az adózás rendjéről szóló törvény 39. §ában meghatározott vagyonnyilatkozat körébe tartozó vagyona van, vagyonnyilatkozatot tesz, ha 1988. január első napját követően a magánszemélye k jövedelemadójának hatálya alá tartozó adóköteles bevételt szerzett. A vagyonnyilatkozatra az ÁFT 38 – 44. §ának rendelkezéseit kell alkalmazni. Az ezt követő fejezet szerint – most újra idézem – , felhatalmazást kap a Kormány, hogy a 34. § (6) bekezdése sz erinti vagyonnyilatkozat benyújtásának időpontját rendeletben meghatározza. Eddig az idézet. Nos, az idézett javaslat alkotmányossági szempontból erősen vitatható. Az Alkotmánybíróság 1990 szeptemberében már hozott határozatot vagyonnyilatkozat tárgyában, azt alkotmányellenesnek minősítve. Bár a 20/1990es alkotmánybírósági határozat egy lényegét tekintve eltérő vagyonnyilatkozattal volt kapcsolatos, talán még emlékeznek erre tisztelt Képviselőtársaim, az egyes állami és pártfunkciót betöltő vezetők vagyonn yilatkozatára vonatkozott ez a rendelet, ám az Alkotmánybíróság határozatának indoklásában a teljesülés által kifejtett elvek a konkrét ügy kereteit messze meghaladóan támpontul szolgálnak. E határozat abból indul ki, hogy az Alkotmány 59. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban megillet a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog mindenkit. E jog tartalma az, hogy mindenki maga rendelkezik magántitkainak és személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. A 15/1991es alkotmánybírós ági határozat indoklása ezt azzal egészítette ki, hogy az Alkotmánybíróság a személyes adatok védelméhez való jogot információs, önrendelkezési jogként értelmezi. Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát csakis az érintett beleegyezésével szabad, mi ndenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatait. Az Alkotmány 8. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság elis meri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrangú kötelessége. A (2) bekezdés szerint alapjog lényeges tartalmát törvény nem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság tehát megállapította, ho gy a támadott törvény amikor vagyonnyilatkozattételi kötelezettséget ír elő tág körben, kényszerítő ok nélkül korlátozza az Alkotmány 59. §ában biztosított jogokat, és ezzel az alapjog lényeges tartalmát korlátozta. Rámutatott, hogy a rendelkezés nem fel el meg az alapjogokat korlátozó normákkal szemben támasztott arányosság feltételeinek sem. Ez ugyanis megköveteli, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya összhangban legyen egymással. A törvényhozó a korláto zás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kiválasztani. Ha az alkalmazott korlátozás és cél alkalmatlan, az alapjog sérelme megállapítható.
