Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 16. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Határozathozatal az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1989. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
38 A továbbiakban a 3602es számú, általam benyújtott módosító indítványcsomag 14. pontjára vonatkozó javaslatomat indokolnám, amelynek az a lényege, hogy az eredeti törvényjavaslatban, tehát az általunk februárban elfogadott törvényjavaslatban sz ereplő 2 év kerüljön újra meghatározásra az ifjúsági munkanélküliek esetében, tehát a felsőfokú intézményben végzettek részére, ugyanis a kormányzati előterjesztés egy évre akarja ezt csökkenteni. S hogy igazából ennek megértsük a valós tartalmát, szeretné k egy tükröt nyújtani a képviselőtársaimnak, hogy az ifjúsági munkanélküliség tekintetében mi a helyzet jelenleg, ma Magyarországon, milyen problémákkal küszködnek, és mennyire nem képes a jelenlegi ellátó rendszer az ő problémáikat kezelni, s mennyire kil átástalan helyzetben vannak. A foglalkoztatási törvény 1991. márciusi hatálybalépését megelőzően a foglalkoztatási eszközrendszer nem ismerte a pályakezdési segély fogalmát, így a statisztikák erősen torzítottak az ifjúsági munkanélküliek – a 25 év alattia kat értjük ezalatt – számbavételénél. Még így is megállapítható, hogy az 1991. év első félévében regisztrált munkanélküliek 22 és fél százaléka volt akkor munkanélküli, míg az ellátásra jogosultaknál ez az arány 19%. Tehát akik ellátásban részesülnek, már eleve kevesebben voltak, mint akiket regisztráltak a fiatalokat nézve. Ám vannak olyan adatok, amelyek a fentieknél sokkal drámaibb helyzetet mutatnak. Ilyen például az 1990. január 1jei népszámlálás, ahol önbevallás alapján az ifjúsági munkanélküliek ará nya 38% volt, tisztelt Képviselőtársaim. Tehát több mint az egyharmada a munkanélkülieknek. Ez már európai szinten is egy igen komoly, jelentős adat, és tudjuk a regisztrált munkanélküliekből, hiszen azóta ilyen népszámlálási adat nem készült, hogy az arán yuk nőtt a fiataloknak azóta is. A másik elgondolkodtató számsor az, hogy 1989ben a 15 – 17 évesek közül, szám szerint 445 ezer fiatalból nappali tagozatú iskolába csupán 332 ezer járt. Hová tűnt több mint százezer fiatal? Kapnake ők valamilyen ellátást? I gen jelentős az általános iskolát sem elvégezettek aránya. Olyannyira, hogy a szakemberek ezzel párhuzamosan az analfabétizmus újbóli feltámadásáról beszélnek. S a középfokú oktatási intézményekben is igen nagy a lemorzsolódás. 1989es adatokat mondok. a g imnáziumok esetében 11,8%os, a szakközépiskolák esetében 18,5%os, a szakmunkástanulók között pedig 25,4% volt a lemorzsolódás, tehát azok, akik nem tudták elvégezni ezen oktatási intézményt. A lehangoló statisztikai adatok után térjünk át a problémák fő okaira, a gazdasági válságból táplálkozó szakképzési válságra, s egyáltalában az oktatási rendszerünk munkanélküliséghez kapcsolódó diszfunkcionalitására. Bármilyen jól strukturált és szervezett a szakképzési rendszer, válságba kerülhet, hogyha a gazdaságb an súlyos problémák jelennek meg. Ezek a problémák pedig megjelentek, hiszen alapvetően nagy állami dominanciájú cégek sorozatban kénytelenek munkahelyeket megszüntetni, s itt elsősorban a fiatalok munkahelyét szüntetik meg, őket bocsátják el elsőként, his zen ők azok, akik igazából olyan munkatapasztalattal, olyan kapcsolatokkal nem rendelkeznek, ami meg tudná őket védeni ezen elbocsátástól. Ugyanígy igaz ez a felvettek tekintetében. Meg kell nézni, például a mezőgazdasági szférát vagy meg kell nézni más ol yan szférát, ahol igazán a fiatalok már be sem tudnak jutni ezekre a munkahelyekre, mert a munkáltatók elsősorban a régi munkavállalóikat védik, azoknak próbálják meg a munkájukat fenntartani – a fiataloknak pedig teljesen bezárult a kapu. Szintén nagyon v álságos jelenségek vannak a vállalati tanműhelyi oktatásban, szintén azon általános okból, hogy a vállalatok igen nagy része a csődveszély szélén van, nagyon soknak gazdálkodási problémái vannak, és ezeket a tanműhelyeket sorozatban szüntetik meg – és ezze l is beszűkülőben vannak azon lehetőségek, amelyekbe különösen a fiatalok kapaszkodhatnak, ebbe a társadalomba beilleszkedhetnek, beilleszkedhetnek ebbe a világba.
