Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 16. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Határozathozatal az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1989. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
39 Ehhez járul még a szakképzés belső válsága, amivel mindannyian szembesülünk a szakmunkásképz ők és a szakközépiskolák elavult oktatási struktúrájában és a rugalmatlan oktatási rendszerében. Azon kívül meg kell jegyezni, hogy a fiatalok egyharmadának semmilyen szakképzettsége nincsen, tehát ezek az emberek – amennyiben középfokú, esetleg gimnáziumi végzettséget is szereztek – igen kicsi eséllyel tudnak csak megkapaszkodni, és amennyiben elbocsátják őket, ugyancsak kicsi esélylyel tudnak újra munkába kerülni. Egy lehetőség az lenne, hogy a szociális ellátó rendszerbe próbálják őket integrálni – ami s zerintem nem igazán lenne megoldás, de azért nézzük végig ezeket a lehetőségeket. Lehetne rendszeres szociális segélyt adni ezeknek a fiataloknak, ám az csak 18 éven felülieknek jár, és azok közül is a munkaképtelen, illetve rokkant személyek kaphatnak – t ehát ebből az ellátási rendszerből kiesnek. A második lehetőség az eseti segély, aminek szintén feltétele a betöltött 18. életév, és maximum hatszor vehető igénybe egy évben. A harmadik lehetőség a nevelési segély, amely a szülőknél állandó jövedelmet felt ételez, és csak kiegészítő jellegű. Mindezek a lehetőségek álltak tehát rendelkezésre a fiatal munkanélküliek esetében. Jól látjuk, hogy ezek nem képesek ezeket a fiatalokat integrálni, ezeknek a fiataloknak bárminemű ellátást nyújtani. Két korosztályt kül önböztetünk meg igazán a fiatalokon belül: az egyik a tinédzserek, a 15 – 19 éves korosztály, a másik pedig az ifjak, a 20 – 25 éves korosztály. Mind a kettőnél óriási problémák vannak, ám egy kicsit más típusú a két korosztály problémája – a kettőt együtt kel lene kezelni, és úgy próbálni megoldásokat keresni, hogy mind a két korcsoportnak tudjunk mondani valamit. A második esély a munkanélküliellátás, ami aztán szintén nem kielégítő, hogyha a fiatalok lehetőségét nézzük. A munkanélkülisegély csak azoknak jár , akik az oklevelüket felsőfokú és középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán 2 évnél nem régebben szerezték. Ebben némileg javít a jelenlegi törvénymódosítás, ám a két évet egy évre akarja csökkenteni. Itt is, ezeknél a fiataloknál is csak három hónap kivárás után, hat hónapig jár ez a munkanélküliellátás, ami a minimálbér 75%a. Az ifjúsági munkanélküliség nyugaton is óriási probléma, ott is óriási a fiatalok aránya. Szerintem mi egy kialakuló, egy fokozódó munkanélküliség viszonyai közepette sokkal több mindent tehetünk abban, hogy egyáltalán ne legyen akut ez a probléma, tehát próbáljuk elejét venni ennek a problémának. Talán a legfontosabb gyógyszer lehetne erre a nyugaton is bevált "parkoltatási" intézmény, az oktatási rendszer kiterjesztése ezen fiatalok számára, hogy egyáltalán szocializációjuk szempontjából és megkapaszkodásuk szempontjából, ha átmenetileg is, de esélyt kell hogy adjanak. Nagyon rossz demográfiai körülmények vannak ilyen szempontból, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a 70es évek e lső felében, 72től 76ig született korosztályok sokkal magasabb számúak, mint az az előtt és az után születettek. Ezek a korosztályok azok, amelyek most kikerülnek ezekből az oktatási intézményekből, és amelyek nem tudnak megkapaszkodni semmilyen típusú e llátásban, és sokszor, családi segítség híján, más segítséget nem kapnak. Én azt mondom, ezeknek a fiataloknak kell, hogy legyen valamilyen pozitív jövőképük. Amennyiben ezt közösen így gondoljuk, akkor egyrészt majd a költségvetési törvény vitájánál, az o ktatási intézményeknél és a tanműhelyi támogatásnál kell majd tisztelt képviselőtársaimnak szem előtt tartaniuk. Most mindössze arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a két évről másfél évre való csökkentést, amiben a minisztérium elfogadta a másfél é ves kompromisszumos indítványomat, mindössze csak költségvetési tényezők indokolják. Én azt gondolom, néhány tíz- esetleg néhány százmillió forintot nem áldozhatunk fel ennek a nemes célnak az oltárán.
