Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 16. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Határozathozatal az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1989. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
35 Ezért én azt kérem a tisztelt képviselőtársaimtól, a módosítást ne fogadják el, illetve tegyék kötelezővé a kormányzat számára, hogy a munkaadók és a munkavállalók szervezetével ezt újólag egyeztessék, és ezt követően hozzák a Parlam ent elé döntésre. Ezeket szerettem volna elmondani, illetve a módosító javaslataimhoz figyelmükbe ajánlani. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Szólásra következik dr. Kis Zoltán SZDSZ. Felszólaló: Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttem szóló Paszternák Lászlóval annyiban egyetértek, hogy valóban egy olyan törvényt fogadtunk el ez év tavaszán a foglalkoztatás elősegítéséről, amely mindenben megfelel az európai normá knak, és egy olyan utat nyitott előttünk, amely e vonatkozásban európai országgá emelt volna minket. Azzal viszont már vitába szállnék, hogy mennyiben tartható változatlan formában ez a törvény, mik azok az indokok, amelyek mégis arra vezérelnek – engem le galábbis – , hogy a módosító indítványt, természetesen az itt benyújtott egyéb módosítások elfogadása esetén, azért támogassam és mereven ne utasítsam el. Ebben a törvényben olyan jogok fogalmazódtak meg és olyan lehetőségek adódtak, amelyek részben a teher bíróképességet tették most már kétségessé, részben pedig a visszaélések számát én nem tartanám olyan elenyésző számúnak, mint ahogy azt Paszternák úr mondta. Igen jelentős rétegek éltek ezzel vissza. Itt a gond majd az lesz, hogy akik e módosítás után kerü lnek ebbe a helyzetbe – és ezek lesznek most már valóban többen, és őnekik nem lesz lehetőségük ezzel játszani – , ezen szabályok között kell, hogy éljenek. De miről is van szó, és miről is szólok itt a részletes vitában? Pelcsinszki Boleszláv képviselőtársammal benyújtottunk egy módosító indítványt a 12. § (4) bekezdésének elhagyására, amit – örömmel hallottam, hogy – a szociális bizottság támogató együttérzéssel fogadott, sajnos az egyéb bizottságokban ez nem volt ennyire egyértelmű. A végkielégítés rendszerének és a munkanélküli járadéknak az olyan összekapcsolása, amely kétségbeejtő helyzetet teremthet részben a munkavállalói, de azt hiszem, a munkaadói oldalon is. A munkatörvénykönyv módosításával elfogadtuk ennek az in tézménynek a kötelező bevezetését, de nem gondoskodtunk annak abban a formában történő fenntartásáról, amire ez irányul. A végkielégítés – magából az elnevezésből is adódik – egy kvázi újrakezdési támogatás, egy segítség a talpraálláshoz, nem pedig a létfe nntartásnak a biztosítása, mint a munkanélküli járadéknak a feladata lenne ez. E vonatkozásban nem tudom – egyszerűen nem is értem – , hogy ajándékot adunk, hozunk is, meg nem is, mint a mesebeli okos parasztlány, aki a szita alól kiengedi a galambot, csak a sültgalamb, sajnos, itt nem jelenik meg, hanem éppen azt a hitet, azt a bizalmat ingatja meg, amely a dolgozóknál és a munkavállalók nagy többségénél a munkatörvénykönyv módosításával: a végkielégítés bevezetésével korábban kialakult Azt is el kell monda ni, hogy e két intézmény költségtétele és eredete nem ugyanaz. A végkielégítést a munkáltató a költségek terhére, míg a munkanélküli járadékot a járadékfizetésből bejött központi alapból kell kifizetni. E kettőnek – úgy vélem – egymáshoz nincs köze. Elgond olkodtató az is, hogy akik magasabb végkielégítést kapnak, azok általában hosszabb ideje dolgoznak és magasabban kvalifikált, jobb munkát végző emberek, így valószínűleg az újabb elhelyezkedésük nem lesz ilyen problematikus, mint azoké a tízezreké, akik az alacsonyabb végkielégítés ellenére hosszú ideig lesznek kénytelenek munka nélkül maradni, így a munkanélküli járadék fogja számukra az egyetlen megélhetési forrást biztosítani, és attól az esélytől is elesnek, hogy egyáltalán valamiféle újrakezdést tudjan ak maguknak megteremteni.
