Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 16. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Határozathozatal az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1989. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KIRÁLY B. IZABELLA (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PASZTERNÁK LÁSZLÓ (MSZP)
34 Én ugyanilyen módon javasolnám képviselőtársaim figyelmébe azt az indítványomat, amelyik a közhasznú munkavégzésre való kényszerítést írja elő a törvény módosításánál. Tudniillik itt arról van szó, hogy a munkanélkülivé vált munkavállalók egy jelentős része – meg vagyok győződve róla, hogy – igenis mindenáron munkát akar végezni, tehát újra munkába akar állni. Majd amikor 600 ezer vagy 800 ezer munkanélküli lesz ebben az országban, biztos vagyok benne, hog y mindig lesz egy néhány száz vagy néhány ezer, amelyik vissza kíván vagy vissza is tud élni a mindenkor érvényes törvényi szabályozással. Én úgy hiszem, hogy e gondolat mentén ugyanakkor nem szabad olyan szankciókat alkalmazni több százezer munkanélküli s zámára, amelyik megalázza őket és az egyébként is hátrányos helyzetüket tovább nehezíti. Ezért én javaslom a képviselőtársaimnak, hogy a közhasznú munkavégzés tárgyában tett törvénymódosítási javaslatot ne fogadják el, hagyják meg az eredeti törvényi szabá lyozást. Hasonlóképpen gondolkodom a minimális bér háromszorosára, illetve kétszeresére vonatkozó módosításnál, illetve a folyósítási időről, amiről Matyi László képviselőtársam előttem való felszólalásában nagyon világosan és számomra is elfogadható módon szólt, úgyhogy ezt a javaslatot én is szeretném a figyelmükbe ajánlani és kérem a támogatásukat. Szeretném képviselőtársaimat kérni arra, hogy ami a törvény módosításában szerepel a végkielégítés és a munkanélküli járadék összefüggésére vonatkozóan, egyér telműen azt az álláspontot képviseljék és döntéshozatalnál azt fogadják el, amit legutóbb az Érdekegyeztető Tanácsban a kormányzat, a munkaügyi kormányzat is felvállalt. És itt jegyezném meg: sajnálom, hogy erről nem tájékoztatták a képviselőket itt is, ez en a plénumon, a vita megkezdése előtt, hisz ezt egyértelműen el lehetett volna kerülni, hogy ne kelljen a képviselőknek ezt a pontot itt külön indokolni. Még szeretném azt kérni, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban elfogadottakat támogassák képviselőtársaim. A második gondolatkör a módosításoknál részemről arra irányul, hogy megfelelő érdekképviselet, illetve védelem járjon a munkából kikerülők számára, illetve mielőtt kikerülnek a munkából, megfelelő módon kerüljön érdekegyeztetésre, érdekvédelemre a sorsuk. Én arra szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy ez a törvénymódosítás már egy olyan intézményt is beépít, ami még nincs, ami esetleg a jövő év valamelyik időszakában kerül elfogadásra, így például a munkahelyen a munkahelyi tanácsok, illetve a z üzemi tanácsok hatáskörébe utal – a munkahelyről történt kikerülés előtt – olyan kérdéseket, amelyeket csak akkor lehetne odautalni, hogyha már egyértelműen tisztázott az üzemi tanácsok választásának rendszere, működési feltételei, és nem elvenni azoktól a szervezetektől, aamelyek ma a munkahelyen benn vannak, így akár a szakszervezetektől, akár a munkástanácsoktól. Én azt kérném, hogy ezt a képviselőtársak ne fogadják el, hisz megelőlegezünk egy jogosítványt olyan szervezeteknek, amelyeket még törvényben nem is szabályoztunk. A harmadik kérdéskör az érdekegyeztetésre vonatkozik, de most már elsősorban a makrószintű érdekegyeztetésre. Képviselőtársaim, szeretném ha belegondolnának, hogy amikor a munkaadói és a munkavállalói terhek további növelésére tett j avaslatot a módosítás, és ezt megpróbálta egyeztetni az érintettekkel: vagyis a munkaadókkal és a munkavállalók szervezeteivel, akkor még egyáltalán nem volt világos azon a fórumon, hogy milyen irányú lesz a költségvetés és a társadalombiztosítás, az adóvá ltozás 1992re, amiknek összefüggéseit, illetve azoknak a módosításoknak az irányait is figyelembe vehették volna a magatartásuk alakításánál. Most már nagyjából vagy megközelítően ismertek. Én úgy gondolom, hogy hiba lenne, ha a Parlament – tudva, hogy el kerülhetetlen a munkaadók és a munkavállalók terheinek a növekedése ezen a területen – ezen tények ismerete nélkül és az érdekegyeztetés megkerülésével hozna döntést akármilyen mértékű növelésére a Szolidarítási Alapnak, illetve a Szolidaritási Alaphoz tör ténő hozzájárulásának.
