Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 21. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 4. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1989. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
328 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elérk ezvén a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényt módosítani szándékozó törvényjavaslat vitájának végéhez, mindenekelőtt szeretném megköszönni a Háznak és a képviselő hölgyeknek, uraknak azt a tárgyszerű, sok esetben kons truktív hozzáállást, amely tapasztalható volt a törvénnyel kapcsolatban. Különösen felértékelődik ez a fajta hozzáállás a mai nap – sajnos, sok vonatkozásban lehangoló – vitáját látván. Ez a törvény, ez a törvénymódosítás azonban megítélésem szerint igényl i is ezt a fajta konstruktív hozzáállást, hiszen mindannyiunk számára világos és egyértelmű, hogy a foglalkoztatáspolitika, a munkanélküliség kérdése napjaink talán egyik legfontosabb, társadalmipolitikai szempontból egyik leglényegesebb kérdése. Megnyugt ató volt ezen túlmenően a vitában tapasztalható azon tárgyszerűség, amely pártérdekeken és pártszempontokon felülemelkedve közelített a kérdéshez. A munkanélküliség megelőzése, kezelése, a foglalkoztatási feszültségek levezetése, az erre választ adó megold ások megtalálása komoly vitákat vált ki a társadalom nagyon sok rétegében. A növekvő munkanélküliség elleni fellépésről folyó viták természetesnek tekinthetők, a fölvetések nem könynyen megválaszolhatóak – hiszen minden megközelítésnek van valami igazságma gva, és általában a legtöbbféle megközelítés a realitás talaján áll. Mindezt csupán azért említem, hogy érzékeltessem: ennek a kérdésnek törvényhozói, jogalkotói szinten való kezelése is meglehetősen nehéz és meglehetősen bonyolult feladatot ró a munkaügyi tárcára, és a kormányzatra, általában véve is. Ugyanakkor közös érdekünk fűződik ahhoz, hogy megegyezzünk a társadalom és a gazdaság érdekeinek leginkább megfelelő út megválasztásában is. A viták során érzékelhető volt, itt, a Parlamentben is többször meg fogalmazódott az a vélemény, miszerint a '91. évi IV. törvénynek ez a módosítása az aktív eszközök alkalmazásáról sokkal inkább a passzív oldalra sodorja a foglalkoztatáspolitikát. Nekem személy szerint meggyőződésem, hogy így ez az állítás nem igaz, és ön magában ez a törvénymódosítás nem jelenti az aktív elemek alkalmazásának visszaszorulását. Ha e kérdésről szólunk, említést kell azonban arról is tennem: tévhit azt gondolni, hogy pusztán foglalkoztatáspolitikai célokkal, önmagában ilyen eszközök alkalmazá sával fölvehető a verseny, a küzdelem a munkanélküliség ellen. Azt gondolom, ehhez sokkal inkább egy általános gazdaságpolitikai megközelítésre van szükség, amely tiszteletben tartja minden gazdasági döntésnél annak foglalkoztatáspolitikai kihatását. Ami a z aktív eszközök és a passzív elemek alkalmazását illeti, engedjék meg, hogy nagyon röviden, utalásszerűen illusztráljam azt, hogy ebben az évben, 1991ben ez hogyan alakult. Jól tudjuk, hogy a foglalkoztatáspolitika aktív elemeinek alkalmazását nagyban be folyásolják és meghatározzák a rendelkezésre álló pénzeszközök. 1991ben mintegy 8 milliárd forintot fordítottunk átképzések támogatására, munkahelyteremtő beruházásra, korengedményes nyugdíjazásra, az újrakezdési kölcsönök kamatainak átvállalásárára, vala mint a foglalkoztatási törvény által létrehozott új eszközök működtetésére. Ezen összegből több mint százezer fő különböző eszközökkel történő ellátása valósult meg, így többek között mintegy 30 ezer fő vett részt átképzésben, további 30 ezer fő munkahelyé t sikerült ezáltal megőrizni, és a részmunkaidős foglalkoztatás támogatásával is mintegy 67 ezer új munkahely létrehozásához járultunk hozzá. Magyarul ez azt jelenti tehát, hogy éppen a foglalkoztatáspolitika aktív elemeinek, aktív eszközeinek alkalmazásá val ebben az évben mintegy 105 ezer ember nem vált munkanélkülivé. Sajnos, a foglalkoztatáspolitikának erről az oldaláról ritkábban esik és ritkábban esett szó, sokkal inkább az ellenkező oldalról, a munkanélküliek számáról – ami természetesen indokolt, és valójában sok kivetnivalót nem lehet benne találni, azonban reális, tárgyszerű megítéléskor, azt gondolom, feltétlenül szükségszerű az előbb említett oldalt is mérlegre tenni. Ami 1992t illeti, a Foglalkoztatási Alap finanszírozására mintegy 15 milliárd forint áll rendelkezésünkre, amelyből 10 milliárd forint használható fel szabadon a jövő évben a
