Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 21. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 4. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1989. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
329 foglalkoztatási eszközrendszer működtetésére. Ez az összeg megközelítőleg 200 ezer fő foglalkoztatását, illetőleg újrafoglalkoztatását segítheti elő. Ugyancsak az aktív foglalkoztatáspolitikát, a munkahelyteremtés támogatását segíti a terület- és településfejlesztési célokra elkülönített forrás, amelynek jövő évi nagyságát 6 milliárd forintban jelöli meg az állami költségvetési törvényjavaslat. Álláspontom szeri nt, ha ez a két forrás kiegészül egyéb támogatási és befektetési lehetőségekkel, továbbá foglalkoztatást biztosító infrastruktúrafejlesztő közmunkaprogramok indításával, egyfajta előrelépést hozhat a foglalkoztatáspolitikában 1992ben. Tisztelt Országgyűlé s! A módosító törvényjavaslat tárgyalása során néhány, a Kormány által szükségesnek tartott módosítás különösen éles vitát váltott ki, és sok vonatkozásban komoly ellenérzéseket képviselőkből. Engedjék meg, hogy a teljesség igénye nélkül csupán ezekről a l egélesebben fölvetődő és a vita során exponálódott kérdésekről szóljak. Elsőként a módosító javaslataink közül talán legfontosabbnak, legjelentősebbnek tekinthető munkaadói és munkavállalói járulék emeléséről, amelynek együttes összege a módosítás szerint 6 százalék lenne – amely 6 százalékból 5 százalékot a munkaadói hozzájárulás, 1 százalékot pedig a munkavállalói járulék tenne ki. Akkor, amikor erről a kérdésről döntünk, tisztelettel szabadjon emlékezetükbe idéznem azt, hogy amikor a Parlament döntött a '92. évi költségvetés koncepcionális kérdéseiről, akkor így fogadta el a költségvetés tervezetét, ahogy. Ez a költségvetési koncepció pedig alapvetően azt célozza, hogy a Szolidaritási Alap egyre inkább a biztosítási alap talajára helyezkedjék és önjáróvá váljék. Ami magyarul annyit jelent, hogy a járulékok fizetéséből kell megteremteni azt a pénzösszeget, amely a Szolidaritási Alapba befolyik, hogy aztán az alap működtetésével végül is a passzív oldal működtethető legyen. Mert azt ugye le kell szögeznünk, hogy az semiképpen sem kockáztatható 1992ben, hogy akár egyetlen egy munkanélküli is – akinek erre joga van – ne kapja meg a munkanélküli járadékot. Ez tehát egy nagyon fontos szempont. Márpedig ha a költségvetés irányelveit, tervezeteit így fogadtuk el, ahogy, akkor egyéb forrás a Szolidaritási Alap számára nincs, és nem is lehet tulajdonképpen, mint az előbb említett 6%os járulékfizetés. Itt tehát, ha szabad utalnom rá, bizonyos fokig ez a kérdés eldöntetett akkor, amikor a Parlament az 1992es költségv etést így fogadta el, ahogy. Nagyon fontos és éles kérdésként merült föl a vita során, és bizonyos fokig támadások is érték a munkanélküli járadék, valamint a kötelező végkielégítés egymáshoz való viszonyának meghatározására tett javaslatunkat. Kérem önöke t, hogy ezt a kérdést gondolják át még egyszer, hiszen itt messzi nem arról van szó, hogy lerövidítjük ezáltal a munkanélküli járadékra való jogosultság időszakát, hanem pusztán arról, hogy arra az időszakra, amíg végkielégítés jár, arra az időszakra munka nélküli járadék ne járhasson, vagyis ennek az időnek a letelte után kezdődik meg a munkanélküli járadékra való jogosultság időszaka. Szó sincs tehát ebben a vonatkozásban és ebben a relációban a jogosultsági időnek a végkielégítéshez való viszonyrendszeréb en való lerövidítéséről. De ha a másik oldalról nézzük a dolgot, nevezetesen amennyiben egyszerre folyósításra kerülne a végkielégítés összege és a munkanélküli járadék, ez összegszerűségében azt eredményezhetné, nagyon kevés a munkanélküliek egykéthárom százaléka vonatkozásában, hogy adott esetben a minimálbér hétszeresét kaphatná meg. Nem hiszem, hogy ezt bármely képviselő fölvállalná akkor, amikor ilyen forráshiánnyal és ilyen problémákkal küzd a foglalkoztatáspolitika, mint amilyenekkel. Kérem tehát, hogy ezt a kérdést mindenképpen tegyék mérlegre akkor, amikor ebben állást foglalnak és döntenek. Ehhez a kérdéshez kapcsolódik a szociális és alkotmányügyi bizottságnak az a javaslata, amely szerint a végkielégítés időszaka alatt a munkanélkülit az őt meg illető jogosultságok szempontjából úgy kell tekinteni, mintha ezalatt munkanélküli járadékban részesült volna. Erre az időszakra tehát a későbbi ellátások alapját képező járulékokat – vagyis társadalombiztosítási járulék, nyugdíjjárulék –
