Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 21. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 4. napja - Bejelentések: - Az állami népességnyilvántartás működésének átmeneti szabályairól szóló törvényjavaslat vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TIRTS TAMÁS (FIDESZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TIRTS TAMÁS (FIDESZ)
323 átértékelését a személyi adatok nyilvántartásának, ugyanakkor ennek semmi jelét nem látom a benyújtott törvényjavaslatban. Akkor most ennek a részletes kritikáját is megadnám, mielőtt megvádolnának, hogy csak a levegőbe beszélek. Komoly aggályok merülnek fel abban a teki ntetben, hogy az alkotmánybírósági határozat szerint az információs önrendelkezési jog legfontosabb garanciája a célhoz kötöttség, milyen célra kérnek információt az állampolgároktól. Az alkotmánybírói határozat értelmében, a bíróság határozata értelmében a központi integrált adatbank is meghatározott céllal kell hogy rendelkezzen. A törvényjavaslat 1. § (1) bekezdésében ilyen célt nem határoz meg. A népességnyilvántartás jogosultjait törvénynek kell meghatározni. Vélemé nyem szerint nem elegendő a törvényben felhatalmazást adni a Kormány részére tetszőleges népességnyilvántartási szervek felállítására a jövőben. Ez a törvényjavaslat 1. § (2) bekezdése b) pontja alapján lehetséges. További problémát vet fel az alkotmánybí rósági határozat szerint az adattovábbítás, az adatok nyilvánosságra hozatalának korlátozása, illetve a megfelelő garanciák beépítése. Ott, ahol ez lehetséges, a törvényjavaslat 9. §a alapján, például bizonylatolni kellene azt, hogy kinek az adatát mikor, milyen célból adják ki. Rögzíteni kellene az idegennyilvántartások hasznosítását. A törvényjavaslat 10. §a csak általánosságban határozza meg a tájékoztatási kötelezettséget, anélkül hogy ezt konkretizálná. A törvényjavaslat 12. §a pedig a nyilvántartá st végző szerveket kötelezi, hogy saját belátásuk alapján intézkedjenek az adatvédelem biztosításáról. Mondanom se kell, hogy ezek nem komoly garanciális elemek, ha egy intézetnek, egy hivatalnak a saját belátására van bízva, hogy mikor, milyen módon értes íti az állampolgárokat. A törvényjavaslat 9. §a (1) bekezdése túl nagyvonalú megítélésem szerint az adatszolgáltatást illetően. Az Alkotmánybíróság határozata alapján úgy tűnik, hogy csak a lakcím kiadását lehetne kérni, azaz sem a személyi számot, sem a születési adatokat, sem az anyja nevét nem lehetne kérni az állampolgártól. A törvényjavaslat nem tesz mást, Tisztelt Képviselőtársaim, mint kismértékben szűkíti a személyi számot használó szervek körét a mellékletben, továbbá megnevezi azokat. Egyébként e zen szervek között a személyi számot szabadon lehet továbbítani. A törvényjavaslat így nem küszöböli ki azt a veszélyt, hogy a személyi szám összekapcsolásával összeállítható legyen egy úgynevezett személyiségprofil. Magyarán: az egyes, különböző helyeken meglévő adatokat a mai technika segítségével perceken belül le lehet kérni, és valakiről, adott esetben egy családról vagy személyről perceken belül személyiségprofilt lehet kapni. Attól kezdve, hogy mikor hogyan használja otthon a villanyt, egészen addig, hogy vane ingatlana, illetve egy évben hányszor és hova utazott. Tisztelt Képviselőtársaim! Belátható, hogy ezek az aggályok annyira jogosak az ellenzék részéről – előttem már többen is hozzászóltak – , hogy a magunk részéről a törvényjavaslatnak ezt a fo rmáját így nem tudjuk támogatni. Mi lett volna az elfogadható? Hiszen mindig azt mondják, hogy a FIDESZ nem gondolkozik pozitív javaslatokban. Kívánatosabb és valószínűleg alkotmányosabb lett volna egy olyan megoldás, ha a személyi számot kizárólag az álla mi népességnyilvántartás szervezi, és esetleg – de nem szükségszerűen – azok a szervek használnák, melyek az adatokat szolgáltatnák az állami népesség nyilvántartásnak. Az úgynevezett adatkérő szerveknek – amelyek a mellékletben fel vannak sorolva – saját azonosítási kódokat kellene alkalmazniuk. Magyarán: nem az egy személyi szám alapján dolgoznának ezek, hanem adott esetben ennek némi változtatásával, de saját kódrendszerük lenne. Ez azzal járna, hogy az adatkérő szervek nem az egységes személyi szám ala pján dolgoznának. A saját azonosító kódra való áttérés azonban kétségtelenül költséggel jár, és ennek bevezetését a költségvetési törvényben valamilyen módon mindenképpen jelezni kellett volna.
