Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 21. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 4. napja - A betegszabadságról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
300 A magam részéről éppen ezért sajnálom, hogy az előterjesztő nem vonta vissza – a bizottsági vélemények ismeretében sem – az előterjesztését, a szocialista frakció pedig súlyosan kifogásolja ezt az eljárást. Sajnálom azért is, mert egyáltalán nem igaz, hogy megbénul a társadalombiztosítás és az ország, hogyha ezt az indítványt nem tárgyalja meg, és nem fogadja el most a Parlament. A következő napirendként előterjesztett átmeneti rendelkezések ugyanis felhatalmazást adnak arr a, hogy a társadalombiztosítás finanszírozza az egészségügyet, és lehetőséget arra, hogy a tisztelt Ház megszavazza az ország költségvetését. Van, pontosabban lenne tehát idő arra, hogy ne gyorsított menetben, más kérdések között kapkodva tárgyaljunk meg e gy valóban fontos és lényegbevágó kérdést. Ehelyett most az fog történni – ebben az eljárási menetben – , hogy az Országgyűlés szociális bizottsága – a már megszokott módon – az előterjesztő helyett bizottsági indítványt fog barkácsolni azért, hogy januárra valamilyen előterjesztés szülessék meg, a tisztelt Háznak pedig fogalma sem lesz arról, hogy mit is fogadott el. Hogy mégis legyen elképzelésük, hogy miről szól ez az előterjesztés, engedjék meg, hogy néhány kérdésre kitérjek itt. Miről is van szó? Valóba n csődben lesze jövőre a társadalombiztosítás? Igaz, a társadalombiztosításnak változatlan járulékok mellett – a számítások szerint – lenne 20 milliárdos hiánya. Lenne akkor, hogyha nem kezdené meg az Országgyűlés októberben elfogadott országgyűlési határ ozatának a végrehajtását, amelyik arról szól, hogy a társadalombiztosítási járulékokból fizetett, mintegy 50 milliárdot kitevő szociális ellátások átvételét meg kell kezdenie a költségvetésnek. A költségvetés egyetlen fillért nem vesz át ezekből a szociáli s ellátásokból, tehát továbbfinanszírozza az oda nem tartozó 50 milliárdot, aminek következtében 30 milliárdos lesz a hiánya. Nem kezdődik meg az országgyűlési határozat végrehajtása a vagyonfeltöltés tekintetében sem. A vagyon hozadé ka nem 1993ban jelentkezne a társadalombiztosításnál, hanem azonnal, pontosabban év közben folyamatosan. Nem látjuk tehát indokát annak, hogy az állami költségvetés hiányát továbbra is a társadalombiztosítás finanszírozza. Arról van ugyanis szó – ez a biz ottsági ülésen elhangzott – , hogy a nagyvonalúan kezelt és állítólag leengedett – társasági adókból kieső hiányokat, megemelt vagy burkoltan megemelt vállalati terheket megemelt társadalombiztosítási járulékokkal fogjuk ellentételezni. Én azt gondolom, hog y nagyon elegáns eljárás a Pénzügyminisztérium részéről vállalattámogató, alacsony, nem túlságos terhet jelentő társaságiadótételeket megállapítani, miközben a társadalombiztosítás egyébként is magas járulékait fizetteti meg a munkáltatókkal és a munkavál lalókkal. Hogyan is akarja ezt a 30 milliárdot megfizettetni tehát akkor – most már a társadalombiztosítással – a költségvetés? Egyrészt úgy, hogy bevezeti a 25 napos betegszabadságot, amiből 8 milliárdot magára vállal, mert hiszen a költségvetési intézmén yeknek is fizetniük kell, a másik 20 milliárdot pedig szétosztja betegszabadságra, visszaszámolnak a szakértők. Úgy gondolják, hogy ez a 20 milliárd körülbelül nagyjából megfelel 25 napos táppénznek és betegszabadságnak, és ezért úgy gondolják, hogy ezt a 25 napot fizesse a vállalat. Igaze az, hogy ez valódi betegszabadság lesz, mint ahogy arról Balogh Gábor felszólalásából tudomást szerezhettünk? Nem lesz belőle betegszabadság. Orvoshoz kell menni, keresőképtelenségről szóló táppénzes papírt kell kérni. U gyanaz a szabálya, mint az egyéb keresőképtelenségnek, tehát nem betegszabadság fog működni, hanem vállalatok, munkáltatók által fizetett táppénz, amit tetejébe mint bért bérjárulékkal fogunk terhelni. Az egész dolog azért is nonszensz, mert – érdekes módo n – ez a bérjárulék a költségvetés esetében a fegyveres testületeket nem terhelné. Ez ugyanaz a logika, mint a katonai ösztöndíjak adózásának az ügye. Mert ha bérnek tekintem a betegszabadság idejére kifizetett pénzeket, akkor
