Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF) - ELNÖK (Vörös Vince): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) - ELNÖK (Vörös Vince): - NÉMETH ZSOLT (FIDESZ)
267 megroppantsa egy 15 millió forintos támogatá s, főleg hogyha úgy gondoljuk, hogy ezeknek a diákoknak a képzése, a határokon túli magyarok elitképzése, értelmiségképzése szempontjából egy erőteljes politikai preferencia. A finanszírozással kapcsolatban felvetném azt, hogy olyan többcsatornás finanszír ozása van ezeknek a kisebbségi itt tanuló diákoknak, amely igen nehezen áttekinthető. Van a Glatzféle alapítvány: a Pro Kultura Renovanda, ami 30 alapítványból áll körülbelül – egy óriási vízfej – , ebből kettő foglalkozik ennek a finanszírozásával. Tovább á belefolyik a finanszírozásba a Nemzetközi Előkészítő Intézet, a Művelődési Minisztériumnak az etnikai és nemzeti kisebbségi főosztálya, illetőleg valamiféleképpen részt vesz a döntési mechanizmusban a határokon túli magyar szervezeteknek egy bizonyos kör e. Egy olyan hatásköri zűrzavar jött ilymódon létre, amelyik egyre elodázhatatlanabbá teszi, hogy a határokon túli magyarok oktatásának támogatására egy önálló költségvetési tétel jöjjön létre; akár más technikai megoldással, amelyik talán diplomatikusabb technikai megoldás, de némiképp beleilleszkedik egy finanszírozási koncepcióba. A másik kérdés: a státuszuk ezeknek a diákoknak. C kategóriásoknak vannak nevezve, ami azt jelenti, hogy önköltségesek, és hogy önköltségesek, ez azt jelenti, hogy nem jár neki k semmi, hanem kapnak valamit homályos feltételekkel, amely feltételek ráadásul állandóan változnak is. Most például eldőlt az, hogy csak 3,51es átlag fölötti diák kaphat ösztöndíjat, de változnak oly módon is, hogy aki évet ismétel, nem fog kapni jövőre már pénzt. Én azt hiszem, hogy egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben, amikor elég nagy nyomást jelent az, hogy Romániában bizonyos körök által hitehagyott elcsatangolóknak minősítik őket, Magyarországon gyakran lebüdösrománozzák őket, egy ilyen pszichikai h elyzetben (Élénkség, zaj. – Közbeszólások jobbról: Ejnye! Felháborító! Befejezhetnéd! – Közbeszólások balról: Nem érdekel benneteket? – Dr. Kövér László: 15 millió magyar miniszterelnökének a pártja lehetne kicsit türelmesebb! – Derültség balról.) Na most, a státuszuk kérdése miért ilyen problematikus? Amíg önköltségesnek vannak minősítve a határokon túli magyar diákok Magyarországon, amíg a saját érdekképviseleteik nincsenek elismerve, amelyeket ugyan létrehoztak, de a minisztérium nem ismeri el a saját ér dekképviseleteiket legitim szervezetnek, az általuk elkészített alapszabályzatot úgyszintén nem ismeri el, addig nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy kényszert fognak ezek a diákok érezni arra, hogy beadják a honosítási kérelmüket, és magyar állampolgár ságot kapjanak, mert hogyha magyar állampolgárok lesznek, akkor körülbelül háromszor ennyi ösztöndíjat fognak kapni. Hogyha magyar állampolgárok lesznek, akkor olyan jogosítványokhoz jutnak, amelyekkel jelenlegi viszonylagos, bizonytalan helyzetükben nem r endelkeznek. Tehát nem hiszem, hogy ennek a politikának hosszú távon ne kellene radikálisan megváltoznia ahhoz, hogy ne üldözzük haza, ne üldözzük el az otthonukból ezeket a diákokat. Harmadszor: a határokon túli magyarokkal kapcsolatos politikának a közpo ntja a Miniszterelnöki Hivatalban az Entz Géza által vezetett titkárság. Ennek a költségvetési támogatása 15 millió forintról 30 millió forintra emelkedik a következő évben, amely összeg azt jelenti, hogy egy határon túli magyarra jutó 3 forintról 6 forint ra fog emelkedni a támogatás, illetve a finanszírozásnak a mértéke. Bár ez összegszerűen valóban kevés, de azt hiszem, hogy egy ilyen duplázódás van ezen a területen, az teljes mértékben elfogadható. Problematikus, mint ahogy az alapítványi finanszírozássa l kapcsolatban már említettem, a különféle csatolt alapítványoknak a viszonya a titkársághoz. Az Illyés Alapítványnak is növekedett az összege, amely az eszközfinanszírozással foglalkozik. Növekedett a Teleki Alapítványnak az összege, és említettem a Pro K ultúrát, és minden bizonnyal még ki lehetne bányászni néhány alapítványt, amelyeknek a száma nő, az áttekinthetetlenségük nő, az ellenőrizhetetlenségük nő – , és nem vagyok meggyőződve arról, hogy hosszú távon ez nem fog politikai bonyoldalmakhoz is elvezet ni.
