Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZELÉNYI ZSUZSANNA (FIDESZ)
250 támogatását nem tekintjük annak. Lévén, hogy a Külügyminisztérium még nem vált a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának protokoll osztályává – hogy Katona Tamás államtitkár urat idézzem – , fontos volna, hogy a Külügyminisztérium belső költségvetésében kiemelkedő támogatást kapjanak az integráció előkészítéséért felelős osztályok, mint például a nemzetközi jogi főosztály, ahol jelenleg ötödannyian dolgoznak csupán, mint például a konzuli fő osztályon, noha a feladatkörök fontossága össze sem hasonlítható. Nem találhatunk forrásokat a költségvetésben annak a sok száz diplomatának és szakembernek képzésére sem, akik reményeink szerint képviselni fogják Magyarországot az európai nemzetek feletti intézményekben. Sajnálatos módon sem a költségvetési tervezet, sem a Külügyminisztérium által a külügyi bizottság számára készített kiegészítő jelentés nem tartalmazza a Külügyminisztérium főosztályainak jutó részletes juttatásokat. Félő – és a fenti péld a is ezt mutatja – , hogy a belső költségvetés elosztását nem vezérlik átgondolt megfontolások. Egy 1990ben készült állami számvevőszéki jelentés szerint a Külügyminisztérium nem rendelkezik egységes információs és adatkezelési rendszerrel, átfogó gazdaság i szabályozással. Ily módon szinte ellenőrizhetetlenül halmozódnak fel milliók a külképviseleteknél, amelyekről sokszor még a központ sem szerez tudomást. De ha mégis ismeretesek, ezek az álló maradványpénzek sehol sem jelennek meg a következő évi költségv etésben, így ezek felhasználása a képviselők, talán még a Pénzügyminisztérium előtt is rejtve marad. A költségvetésből nem szerezhetünk tudomást a külképviseleteken történő beruházások rendszeréről sem. Egyes hírhedtté vált esetek – mint például a párizsi nagykövetség ingatlanvásárlása – megkérdőjelezik az ilyen beruházások indokoltságát és átgondoltságát. A külképviseletek és a minisztérium gazdálkodása összefolyik, pénzek ellenőrizhetetlen átcsoportosítására ad lehetőséget, láthatatlanná tehet felhalmozód ó pénzösszegeket a külképviseletek számláin. Erre már a két évvel ezelőtti számvevőszéki jelentés is felhívta a figyelmet, a minisztérium gazdasági munkatársai azonban nem tudtak lényegi változtatásokról beszámolni a külügyi bizottság ülésén. Az állami szá mvevőszéki jelentés a pénzek ésszerűsítésére is javaslatokat tett, ám láthatjuk, hogy ezek megvalósulása csak lassan kezdődik meg, például a nagykövetségek nyitása és zárása terén. Kovács László képviselőtársam számos szemléletes példát hozott arra, hogy h ol lehet, hol lehetne jóval takarékosabban gazdálkodni a meglévő szűkös keretekből. A gazdaságipénzügyi helyzet rendezése a Külügyminisztériumban továbbra is égető feladat kéne, hogy legyen. Az ésszerű átcsoportosítás lassan halad, a prioritást élvező ter ületek finanszírozása nem kielégítő. A Miniszterelnöki Hivatal, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma és a Külügyminisztérium tevékenysége között sok az átfedés, miközben a külügy- és a szakminisztériumok közötti természetes együttműködés, folya matos egyeztetés nem kielégítő. Bár a Külügyminisztérium teljes költségvetésének nagyságát nem kifogásoljuk, kiemelendő, hogy a külképviseleten dolgozó munkatársak bérnövekedése csaknek 100%os az 1991. évihez képest. Természetesen kívánatos volna, hogy a külképviseletekben lévő diplomaták nyugateurópai kollegáikkal azonos színvonalon élhessenek, ez azonban az ország jelen gazdasági helyzetében érthetetlen kívánság, mint ahogy azt követelni is értelmetlen volna, hogy a magyar állampolgárok keressenek ugyan annyit, mint nyugateurópai embertársaik. Összefoglalva elmondható, hogy a Külügyminisztérium költségvetéséből nem derül ki, melyek a Kormány külpolitikai prioritásai. A Külügyminisztériumban nem adottak sem szervezeti, sem gazdasági feltételek ahhoz, hogy megfelelő szakmai munka folyhassék. A költségvetés Külügyminisztériumra vonatkozó fejezetéből a minisztérium gazdálkodásáról szinten semmit nem lehet megtudni, ami különösen aggályos amiatt, mert az 1990. évi ÁSZjelentés
