Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZABÓ LAJOS, DR. jegyző: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZABÓ LAJOS, DR. jegyző: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BOROS LÁSZLÓ jegyző: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SOLT OTTÍLIA (SZDSZ)
228 Tulajdonképpen egyet lehetne érteni K upa pénzügyminiszter úrral abban, hogy a társadalombiztosítási rendszerünk meglehetősen pazarlóan és hatékonytalanul működik, hiszen irtózatos pénzeket von el a gazdaságtól, nagy pénzeket terít szét, és ennek ellenére rendkívül sok a szegény ember ma Magya rországon. Azonban életveszélyesnek tartjuk azt a törekvést, hogy a társadalombiztosítási költségek lefaragásával próbálják meg rászorítani a társadalombiztosítást a rendszer racionalizálására, miközben a Kormány mindenféle olyan stratégiai döntéssorozatta l adós, amelyik támpontot adhatna, egyáltalán a vita keretéül szolgálhatna ennek a racionalizálásnak a módjához. Az egyik útja a társadalombiztosítás pénzügyi talpraállításának az, hogyha a szociális minimumok, a szociális ellátások bizonyos formáit a költ ségvetés vállalná magára. Azonban ennek nyomát sem látjuk a költségvetési törvényben, miközben a társadalombiztosítási ráfordítások, a társadalombiztosítási tervezések rendkívül, fenntarthatatlanul szűkmarkúan bánnak például az egészségüggyel. A Kormány hó napok óta ígéri a szociális törvény beterjesztését, azonban hogyha ebben a költségvetési vitában nem tisztázzuk, hogy milyen szociális feladatokat vállal magára a költségvetés, akkor hiába fogunk elfogadni szociális törvényt a következő hónapokban, ennek a végrehajtására egy fillér fedezet sem áll majd a rendelkezésünkre. Ezért a bírálatunknak és a javaslatainknak a támpontja az a képzeletbeli szociális törvény, amelyet remélhetőleg a következő félévben elfogadunk, és azok a passzusok, amelyekre mi pénzt sz eretnénk elkülöníteni, a költségvetésben bizonyára szerepelni fognak. Elsősorban a társadalombiztosítás, nevezetesen a nyugdíjalapok billenésveszélye és egyensúlytalansága onnan származik, hogy az idősek ellátásának egy jelentős részét a költségvetés, az á llam átterheli a járulékokból gazdálkodó társadalombiztosításra, holott erre a járulékokban nincsen fedezet. Erre nézve több párt képviselői – úgymint a Kereszténydemokrata Néppárt, a FIDESZ és jómagunk is – a koncepcióvitában az állampolgári nyugdíj intéz ményét véltük megoldásként beterjeszteni, azonban a tisztelt Ház ezt elvetette. Újra felvetnénk, hogy ha a nyugdíjban nem részesülő idősek ellátását egy ilyen normatív szociális támogatás, tehát egy állampolgári nyugdíjszerű, alanyi jogon járó támogatás ve nné át, akkor lényegesen olcsóbban, a segélyezési rendszernél lényegesen olcsóbban és biztonságosabban tudnánk eleget tenni ennek a képzeletbeli szociális törvény egyik jelentős, fontos normájának. Az alacsony, az inflációval lépést nem tartó nyugdíjak ige n széles körének az állandó karbantartása szintén a költségvetést terhelné, hiszen ennek sincsen meg a fedezete a szűkülő járulékfizetők köréből érkező bevételekben. Évről évre rettenetes, rétestésztaszerű húzogatást vagyunk kénytelenek végrehajtani a rend elkezésünkre álló forrásokkal annak érdekében, hogy a régebben nyugdíjba mentek létminimum alatti nyugdíjait valahogy a létminimum felé igazítsuk, a frissen nyugdíjba mentek biztonságának és kiszámítható nyugdíjának a rovására. Úgy véljük, hogy ennek a kar bantartásnak a pénzügyi fedezetét is a költségvetésből kellene elkülöníteni. Az eddigieknél is súlyosabb problémára irányítja rá a figyelmünket, hogyha a foglalkoztatási törvény következményeit gondoljuk végig: ha a Há z azt a foglalkoztatási törvényt fogadja el, amelyet beterjesztett a Kormány, akkor a jövő évben már több százezer munkanélküli válik jövedelem nélkülivé, anélkül, hogy a reménye is meglenne annak, hogy a munkába állásukat meg tudják oldani. Az Érdekegyezt ető Tanácson a munkavállalói oldal 3,2 milliárd forintot kívánt fordítani ennek a körnek az ellátására, ennyivel kívánta volna emelni a szociális segélyek összegét, s azt hiszem, hogy ez a becslés, ez a 3,2 milliárdos becslés eléggé reális. Feltétlenül szü kségesnek látjuk tehát, hogy a normatív szociális támogatási rendszerbe, amely a költségvetési előterjesztés szerint változatlanul csak az inaktív korosztályokat veszi tekintetbe, az aktív korú, de jövedelem nélküli és munkába nem állítható lakosság normat ív szociális támogatását is tegye lehetővé. És ez éves szinten véleményünk szerint 3,2 milliárd forint összeget vagy ennek közelében lévő összeget követelne.