Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
219 Nagy on szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A tegnapi napon – a frakcióülésünk miatt – elmaradt felszólalásomat most szeretném elmondani, amelynek tárgya az lesz, hogy az agrárszféra helyzete hogyan tükröződik ebben a költségvetésben, am elyik most előttünk fekszik. Úgy tűnik, hogy az 1991. év a mezőgazdaság számára egy igen sikeres év volt. Ezt látszik alátámasztani a kormányzati nyilatkozatok tömege is, hiszen a mezőgazdaság az idei évben közel kétmilliárd dollárnyi exporttöbbletet tudot t elérni. Ezen exportsikerek hátterében azonban – megítélésem szerint – egy nagyon súlyos strukturális válság húzódik meg, illetve ügyetlen kormányzati intézkedések sorozata, amelynek következtében a mezőgazdasági vállalatok nagyon jelentős része veszteség essé vált, reménytelenül eladósodott. A mezőgazdaságot az idei évben botrányok rázták meg. Valamennyi képviselőtársam emlékszik a tejválságra, a sertésválságra, a tojásválságra, a borbotrányra, magyarán: a mezőgazdaság túltermelési válságokkal küszködik. U gyanakkor viszont az exportsikerek azt sugallják számunkra, hogy ezek a válságok nem minősíthetők a szovjet piac összeomlásából származóknak, hiszen az exportsikerek azt mutatják, hogy az export az idei évben nagyon jól folyt. Idén, valamikor a nyár közepé n, a Szovjetunió nagykövetségének egyik alkalmazottja nyilatkozott arról, hogy az idén lényegesen több marhahúst és sertéshúst fogunk exportálni a Szovjetunióba, mint tavaly. Azt hiszem, hogy még egyszer – egy későbbi időpontban – érdemes lesz pontosabban megvizsgálni, hogy ezeknek a problémáknak tulajdonképpen mi is volt az oka, részben erről majd beszélni is fogok a beszédemben. Én igazából attól félek, hogy a mezőgazdaság idei problémáinak egy jelentős része 1992ben fog mintegy beérni, hiszen 92ben fog hatályba lépni a szövetkezeti törvény. A szövetkezeti törvény megszünteti a foglalkoztatási kötelezettséget. Ez azt jelentheti, hogy akár százezer mezőgazdasági szövetkezeti tag, alkalmazott veszítheti el a munkahelyét. Ebben az évben fog hatályba lépni, kezdi el működését a kárpótlási törvény. Az ezen nyáron és télen fog majd sor kerülni az árverésekre. Nagyon súlyos problémákat okozhat, hogy a mezőgazdaságban már évek óta elmaradnak a beruházások, jellemzővé vált a vagyonfelélés. Az állatállomány leromlo tt. Majd arról külön beszélek, hogy a tenyészállomány milyen módon csökkent. A növénytermesztésben tapasztalható, hogy a gazdaságok rossz minőségű – másod, harmadfokú – vetőmagot vetnek, a talajerőutánpótlás szinte mindenhol nagymértékben csökkent, vagy akár el is maradt. Jellemző az is, hogy az őszi búza vetésterülete csökkent, a vetések, az őszi munkák az idei őszön elmaradtak, megkéstek. Ilyen helyzetben kell megítélnünk azt, hogy ez a költségvetés a kiadási oldalon mintegy 10 milliárd forinttal csökke nti a mezőgazdasági szféra támogatását. Ez elsősorban a kedvezőtlen termelői adottságú üzemek támogatásának a megszüntetéséből fakad, illetve a tej fogyasztói árkiegészítése még egy nagyobb tétel, de más címeken is csökken a támogatás. A bevételi oldalon m integy 5 milliárd forintos csökkenéssel számolhat a jövő évben a mezőgazdaság, hiszen a társasági adóban megszűnnek a mezőgazdasági vállalatoknak nyújtott adókedvezmények, úgy a beruházási kedvezmény, mint más hasonló kedvezmények. Ez a mintegy 15 milliárd forint értékű összpozícióromlás nagyon sok "támolygó" mezőgazdasági vállalatot küldhet a földre, nagyon sok "támolygó" mezőgazdasági nagyvállalat alól ránthatjuk ki ezekkel a döntésekkel a szőnyeget. Elég furcsa az, hogy mindeközben a Kormány milliárdoka t költ például a kárpótlásra. Szeretném elmondani képviselőtársaimnak, hogy a kárpótlási és kárrendezési hivatalok működése az idei évben 1 milliárd forintba kerül, és további 1 milliárd forintba fog kerülni a kárpótlási törvény szerint, illetve a Kisgazda párt és Kupa Mihály pénzügyminiszter úr között megkötött egyezség szerint az, hogy a költségvetés fogja fizetni a földek kijelölésének költségeit.
