Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
218 A választópolgárok fogják azt is megítélni – tisztelt képviselőtársaim – , hogy a szociális feszültségek idején megengedhetőe a szociálpolitika nagy el osztórendszereinek átalakítására szolgáló törvények halogatása, a kárpótlási és a Justitia terveket szolgáló törvények mögé sorolása. Az azonban már nem csak a választópolgárokra tartozik, ha a Kormány becsapja a Parlamentet, az országgyűlési képviselőket. Egy évvel ezelőt a – tavaly is a legutolsó pillanatban benyújtott – költségvetés tárgyalásakor azt ígérték: ilyen többet nem fog előfordulni. Most tapasztalhatjuk, hogy semmi sem változott. A Kupaprogram meghírdetésekor azt hallottuk, hogy annak végrehaj tásához alapvető gazdasági törvények tucatjait kell elfogadni, több mint 50 törvényt, ha azt akarjuk, hogy e nagy csinnadrattával beharangozott program megvalósulhasson. Hol vannak ezek a törvények? És hol van a Kupaprogram végrehajtása? Október 1jén "Be foltozzuke a szociális védőhálót?" címmel interpelláltam a népjóléti tárcához. Kelemen államtitkár úr akkor azt ígérte, hogy a korszerű, nemzetközi szintű szociális törvény még ebben az évben megszületik, s erre garancia a miniszterelnök úr és a házbizott ság közötti egyeztetés eredménye. Kérdezem: hol van ez a törvény, és hol vannak ebben a költségvetési tervezetben azok a tételek, amelyek garantálhatnák, hogy ha a jövő esztendőben megszületik – végrevalahára – a szociális törvény, akkor az abban foglalta k teljesítéséhez a források is meglesznek. Az interpellációra adott választ akkor – előlegezett bizalomként – elfogadtam, de ezt kértem, hogy a költségvetés elfogadásakor fogjunk össze, és csak olyan törvényt fogadjunk el, amelyik biztosítja, hogy az önkor mányzatok ne juthassanak újra olyan kétségbeejtő helyzetbe, hogy még a leginkább rászorulóknak se tudjanak segélyt adni. A beterjesztett költségvetési javaslat erre nem ad garanciát, sőt, éppen ellenkezőleg. A jövő évi előirányzat még nominál értékben is c sökken. Tisztelt Ház! 1992 nagy kérdése számomra az, hogy kezelni tudjuke a nyugdíjasok, a gyermeket nevelő családok, a munkanélküliek és a munkavállalók fokozódó elégedetlenségét. Ezzel a költségvetéssel aligha. Már most is szociális válság van, s ez a l efelé tartó út csak most indult be igazán. A munkanélküliség növekedésével, a tömegével tönkremenő vállalatokkal és szövetkezetekkel egyre csökken azoknak a száma, akik eddig biztos fizetői voltak az államkasszának és a társadalombiztosításnak. Ebből követ kezik, hogy növekszik a még talpon lévők terhe, s ugyanakkor minden területen csökken az ellátás színvonala. Gondolják végig – tisztelt képviselőtársaim – hová vezethet ez az út! Az előbbiekből is kitűnik, hogy nem pártpolitikai vagy valamilyen öncél vezér elt bennünket, amikor javasoltuk, hogy a Kormány vonja vissza a költségvetést. Ezen lehet mosolyogni – tisztelt képviselőtársaim – , de azon bizonyára már nem fognak tudni, hogyha végiggondolják, hogy mit nyújt ez a költségvetés a segélyért kilincselő nyugd íjasoknak, a munkanélküli ellátásból rövidesen kikerülő tízezreknek vagy az iskolát elvégzett, de elhelyezkedni már nem tudó fiataloknak, s ezt a sort – sajnos – tovább folytathatnám. Éppen ezért – tisztelt képviselőtá rsaim, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim – én arra kérem önöket, hogy amikor a határozathozatalra kerül sor, ezeket – az általam elmondottakat – is mérlegeljék, és csak akkor nyomják meg az "igen" gombot, hogyha ezt a saját lelkiismeretükkel össze tud ják egyeztetni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Glattfelder Béla képviselő úr, a Fiatal Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Glattfelder Béla (FIDESZ) GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
